Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.03.26. | Munkaügyek, Pályamódosítás, Új szakma |
Szeretnék neked megmutatni néhányat napjaink igen kedvelt pályakorrekciós foglalkozásaiból. Az ügyfeleim többsége általában ezeket a szakmákat említi. Aztán amikor meghallják, milyen kompetenciákkal is kellene rendelkezniük, hosszú lesz a csönd…
Nézzünk néhány példát arra, hogy az egyes szakmáknál milyen kompetenciával kell rendelkezni.
- Sokan szeretnének cukrászok lenni. Gondoltad-e, hogy a rend és a tisztaság szeretet, a biztos kezűség, a figyelem összpontosítás és az állóképesség is az elvárt kompetenciájához tartozik sok más egyéb mellett.
- A borászat ma egy szexi foglalkozás. De csak akkor gondolkodj benne, ha jó a formaérzékelésed, valamint kitűnő illat és ízérzékeléssel és jó számolási készséggel rendelkezel.
- Rengetegen állítják magukról, hogy nagyon szeretnek jönni-menni, szervezkedni, ezért rendezvényszervezők lennének. Felhívom a figyelmet, hogy egy konferencia- vagy rendezvényszervezőnek nagyon toleránsnak és elfogadónak kell lennie, gyors helyzetfelismerőnek, de talán a legfontosabb, hogy elvárt a mentális és fizikai terhelhetőség is.
- Legalább két évtizede nagyon divatos szakma a lakberendező. Aki ezt a pályát választja, annak bírnia kell a fokozott érzelmi igénybevételt, ami a megrendelő felől érkezhet. A térlátása, a forma és színérzékelése legyen kiváló, ugyanígy a rajzkészsége és a rögtönzőképessége is.
- Napjaink egyik trendje a környezetvédelem. De az talán kevésbé ismert, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó szakembernek jól kell tudnia olvasni műszaki rajzot és grafikont. Mivel mérőeszközöket is kezel, jó kézügyességűnek kell lennie. Alap, hogy felelősség tudattal és logikus gondolkodással rendelkezzen.
A felsorolt szakmák elvárt kompetenciáiból csupán néhányat említettem, minden szakma ennél jóval többet igényel.
Persze erre legyinthetnél, hogy ugyan milyen kompetenciáim is lehetnének, amikor egész életemben egy munkahelyen dolgoztam, mindig ugyanazt csináltam, vagy évek óta – ugyan különböző cégeknél – de mindig ugyanaz volt a beosztásom. Adminisztrátor voltam évekig, vagy a semmitmondó ügyintéző, illetve munkatárs megjelölést használták a munkaköröm megnevezésére.
Segítek.
Azt javaslom, szánj pár nyugodt órát arra, amikor végig gondolod, mi mindent is csináltál időnként vagy rendszeresen az elmúlt években.
Például lehet, hogy asszisztens voltál, de az éves karácsonyi partit mindig neked kellett megszervezni. Azaz rendezvényszervezőként funkcionáltál azokban az esetekben.
Vagy egy-egy konkrét munka lebonyolításáért te voltál a felelős úgy, hogy a szálak nálad futottak össze, azaz kimondatlanul is projektasszisztensi tevékenységet végeztél, és ezáltal szereztél benne tapasztalatot.
Ha neked kellett a vevőlistát kezelned (még ha kockás füzetben is), akkor adatbázis kezelésben szereztél gyakorlatot.
De sorolhatnám tovább a példákat. Hány olyan pedagógussal beszéltem, akik rendszeresen írtak (és nyertek) pályázatokat az iskolájuknak. Ideális pályázatírók lehetnének!
Vagy olyan egyszerű, beosztott munkatársakról, akik éveken át tanították be az új munkatársakat a munkájuk mellett, azaz felnőttoktatással, neveléssel foglalkoztak. Csak sajnos említésre méltónak sem tartják, és nem gondolnak arra, milyen fontos kompetenciákat fejlesztettek ezáltal, amiket hasznosíthatnának egy karrierváltás során.
Vizsgáld meg magad, hátha rábukkansz valami olyan képességedre, amit használhatnál a pályamódosításod során.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.02.01. | Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás |
Bizonyára Te is elvárod a munkádtól, hogy örömmel végezd, szeresd, amit csinálsz, és elégedett legyél a munkahelyeddel.
Az elmúlt években különböző számok jelentek meg a médiában arról, hogyan tudunk egyáltalán befolyást gyakorolni személyes boldogság- és elégedettségérzésünkre. Egy kanadai boldogságkutató, Sonja Lyubomirsky a következő vizsgálati adatokat tette közzé:
- boldogságunk 10 százalékban valóban külső körülményektől függ,
- 50 százalékban genetikai tényezők járulnak hozzá a boldogságunkhoz, amelyet alig tudunk befolyásolni,
- 40 százalékban mi magunk határozzuk meg azt, a boldogságérzésünkhöz kapcsolódó belső hozzáállásunkon keresztül.
A bátor hozzáállás az aktív élethez és szakmai váltáshoz tehát inkább attól függ, hogyan értékelik az ügyfeleim saját helyzetüket, és nem attól, milyen valójában ez a helyzet. A pályatanácsadás során azon dolgozom az ügyfelekkel, hogy a befolyásolható 50 százalékot pozitív, “hasznos” irányba befolyásoljuk.
Az álommunkával kapcsolatos túlzott elvárások csak boldogtalanságot okoznak. Elég, ha foglalkozásunk elégedettséggel tölt el, és folyamatosan boldog percekkel ajándékoz meg minket.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.01.16. | Célok, Munkaügyek, Önismeret |
Az amerikaiak már az 1990-es években egyre jobban elkezdtek hasonlítani a japánokra: munkamániások lettek, akik inkább azért élnek, hogy dolgozhassanak, nem pedig azért dolgoznak, hogy élhessenek.
Viszont napjainkban egyre inkább kezdik felismerni, hogy a munka – még a jó és kreatív munka is – függőséget okozhat, amely lerombolja a többi emberi értéket. A Névtelen Munkamániások (Workaholics Anonymus) előállt egy tizenkét lépésből álló programmal, amely azoknak a férfiaknak és nőknek kínál kiutat, akik úgy érzik, a munka terén már kikerült a kezükből az irányítás.
Nézzük hát, Te is közéjük tartozol-e?
- Jobban izgat a munkád, mint a család vagy bármi más?
- Van olyan, amikor egyszerűen ég a kezed alatt a munka, máskor meg semmivel sem haladsz?
- Magaddal viszed a munkát az ágyba? Hétvégére? Nyaralásra?
- A munka az a tevékenység, amelyet legeslegjobban szeretsz végezni és megbeszélni másokkal?
- Többet dolgozol negyven óránál hetente?
- A hobbidat pénzkereseti tevékenységgé alakítod?
- Teljes felelősséget vállalsz a munkádban tett erőfeszítéseid eredményéért?
- A családod és a barátaid már feladták azt a reményüket, hogy egyszer időben odaérsz valahova?
- Azért vállalsz túlórát, mert aggódsz, hogy különben nem készülnél el időben?
- Alá szoktad becsülni, meddig tart elvégezni egy hosszabb munkát, s aztán rohamtempóban igyekszel befejezni?
- Hiszel abban, hogy rendben van késő estig dolgozni, ha az ember szereti amit csinál?
- Türelmetlen vagy az olyan emberekkel, akiknek más dolgok is fontosak lehetnek, nem csak a munka?
- Félsz attól, hogy ha nem dolgozol keményen, akkor elveszted a munkádat, vagy kudarcot vallasz?
- A jövő folyamatos aggodalmat jelent számodra még akkor is, ha minden jól megy?
- Energikusan és versenyszellemben végzel mindent, még a játékokat is?
- Bosszant, ha mások megkérnek, hogy hagyd abba a munkát, és csinálj valami mást?
- A túlóráiddal bántottad már meg családtagjaidat vagy okoztál már nehéz pillanatokat más kapcsolataidban?
- A munkán jár az eszed vezetés közben, elalvás közben vagy amikor mások beszélgetnek?
- Ha egyedül eszel, akkor dolgozol vagy olvasol evés közben?
- Hiszel abban, hogy ha még több pénzed lesz, az meg fogja oldani az életedben felmerülő többi problémádat?
A WA szórólapja szerint ha az ember három vagy több kérdésre igennel válaszol az alábbiak közül, akkor munkamániásnak számít, az pedig a súlyos kiégéshez vezethet.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.12.07. | Életkor, Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Ma egy olyan dologról szeretnélek tájékoztatni, amiről nem szoktak beszélni, még karrier-tanácsadók sem, és bevallom, az én ügyfeleimnél is igen ritkán kerül szóba: ez pedig az, hogy szakmaválasztásnál vagy váltásnál meghatározó szerepe lehet az egészségednek is. Ugyanis nem csak a járművezetőknek kell egészségügyi vizsgálaton átesni, hanem számos olyan foglalkozás van, amelynek egészségügyi kizáró okai vannak.
Most nem a fizikai fogyatékossággal élőkről beszélek elsősorban, mert ők meglepően sok foglalkozást elláthatnak, hanem látszólag hétköznapi foglalkozásokról, amiről nem is hiszed, hogy mennyi kizáró ok, vagy veszély leselkedhet rád.
A nehézséget az okozza, hogy az első szakmaválasztásnál ugyan elküldik a fiatalt orvosi alkalmassági vizsgálatra, hiszen a szakiskolát nem is kezdhetik el enélkül, de a felnőtt sokszor ezzel nem számol.
Esetleg csak azzal, hogy fizikai munkánál kizáró tényezők, illetve veszélyforrások is lehetnek, (pl. balesetveszély, zajterhelés, vegyi anyagokkal való érintkezés, több műszak stb.) de a szellemi munkáknál ezt általában nem veszik figyelembe.
De nézzünk csak meg néhányat!
- A legtöbb szellemi munkánál használjuk a számítógépet. Ha valaki napi 4 óránál többet tölt a számítógép előtt, akkor készüljön arra, hogy jelentős stressz éri. Egyrészt ülve, hajlott testtartásban, egy zárt térben, egyhelyben dolgozik. Legnagyobb ellenségei a szem és hátfájás. Előbbit a monitor tartós használata, az utóbbit a helytelen ülőhelyzet biztosítja. A testtartásából való megterhelés miatt nyak-, fej- és hátfájás jelentkezhet, az elhízás is elég gyakori az ülőmunka miatt. És tartós stressznek van kitéve, aki napi 8 órán vagy még tovább számítógépes munkát végez. Nem csak a főnöke miatt, hanem az idegrendszere is károsodik.
- Érdemes arra is gondolni, hogy az életkorunk előrehaladtával talán már nem vagyunk annyira terhelhetők, mint húszéves korunkban. Hajlékonyságunk, mozgáskoordinációnk esetleg csökkent, látásunk általában romlik.
Számos olyan foglalkozás van, ahol ún. kényszertesthelyzetekben kell a munkát végezni, még ha könnyű vagy közepesen nehéz fizikai munkának is minősítik. Ilyen például a lakberendező, a kertész, a fodrász, a kozmetikus-manikűrös, és minden olyan elfoglaltság, amely állatokkal, gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozik.
- Személyes tapasztalatom, hogy 45 felett sokan gondolnak arra, hogy valamilyen segítő foglalkozásra váltanának. Ez lehet pszichológus, tréner, coach, tanácsadó, kineziológus, természetgyógyász, de ide tartozhat a gyógytornász is. Ezek és a hozzájuk hasonló foglalkozások jelentős érzelmi és intellektuális megterheléssel járnak. Meghatározó a jó egészségi állapot, az erős idegrendszer, az érzelmi terhelhetőség. Ugyanis nagy a kiégés veszélye.
Remélem, segítettem a fentiekkel. Inkább előbb számolj velük, mint később!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.11.09. | Célok, Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Nem is olyan régen különcöknek tekintették azokat, akik önként pályát változtattak.
Akkoriban az alkalmazkodási készség hiányával, szakmai hibákkal, hiányosságokkal vagy személyiségzavarral magyarázták a jelenséget. Sajnos ma is vannak, akik így gondolkodnak.
Szüleink egy szakmát választottak, majd szinte életük végéig azt a munkát végezték, nagyon sokan ugyanazon a munkahelyen. Mivel ők biztonságban érezték magukat, ezért csóválják a fejüket, ha meghallják, hogy gyermekük váltani szeretne. Hozzájuk csatlakoznak a rokonok és azok az emberek, akik rettegnek mindenféle változástól.
A fejlődéspszichológia szerint a felnőttkor bizonyos fázisában előreláthatóan bekövetkezik az a kor, amikor valaki a saját ura szeretne lenni. Ezt Boom periódusnak nevezik. (A rövidítés a Becaming One’s Own Man kifejezésből ered).
Tapasztalatom szerint ez a 30-40 év közötti időszakra esik, de mivel ez a párkapcsolatok megerősödésének, a gyerekvállalásnak, a „fészekrakásnak” az ideje is, csak jóval később, 45-49 éves korában érzi úgy az egyén, hogy egy változás szükséges.
De vajon mi a különbség azok között, akik pályát változtatnak, jönnek-mennek, és azok között, akik maradnak? Normális, aki pályájának elején, közepén vagy akár a végén is újra kezd, ha kell?
Egy vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze. Az egyikbe azok kerültek, akik benne voltak a pályaváltás folyamatában, a másikba pedig azok, akik ugyan szerettek volna pályát váltani, de továbbra is maradtak a régi szakmájuknál.
A kutatók azt állapították meg, hogy a pályaváltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzte meg, amikor a személy kételkedni kezdett önmagában, értelmetlennek érezte, amit csinál, hiányérzetet és elkeseredést élt meg. Veszélyeztetve érezte a többé-kevésbé pozitív képet magáról, ez vezetett oda, hogy meghozza a döntést: váltani fog.
A két csoport csak egy jelentős változó mentén különbözött egymástól, mégpedig abban, hogy a pályaváltók hajlandók és képesek voltak komoly kockázatot vállalni.
Vagyis a pályaváltás normális jelenség, még akkor is, ha sokunknak nem tetszik. Néha furcsának tűnik, ha valaki 90 fokos fordulattal folytatja az életét, de ettől még nem kell arra gyanakodni, hogy baj van a lelki egészségével!
Tanácsom, ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor nem kell szenvedned! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.10.26. | Célok, Munkaügyek, Pályamódosítás, Új szakma |
Nem is olyan egyszerű karriert váltani. A legtöbben tanácstalanok, csak húzzák-halasztják az időt, és tényleg pocsékul érzik magukat a munkahelyükön.
Minél előbb változtass a sorsodon, ne szenvedj többet. Íme a hét szabály, amit ha betartasz, nyugodt, boldog élet vár Rád.
1. Válassz bármilyen pályát, amit érdekesnek vagy vonzónak találsz!
Előtte azonban beszélj olyan emberekkel, akik szintén ezt a foglalkozást űzik, hogy megtudd, vajon tényleg olyan jó-e, mint amilyennek látszik.
2. Figyelj arra, hogy a karriermódosítás során bizonyos dolgaid a rengeteg változás közben is változatlanok maradjanak!
Magyarán, ne változtass meg mindent egyszerre ! De ha mégis egy nagy ugrással váltasz, akkor ne csodálkozz, mennyi minden változik meg. Ezzel szemben, a fokozatoság elvét betartva először megváltoztathatod tevékenységi területedet, később pedig a munkakörödet is, vagy fordítva.
3. Jobban teszed, ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, ahelyett, hogy az álláspiacon a jelenlegi legkeresettebb munkát választanád.
4. Az lesz számodra a legjobb munkahely, ahol kedvenc témádban a legszívesebben alkalmazott, konvertálható képességeidet és készségeidet használhatod, előnyös munkahelyi környezetben, az általad elvárt fizetésért és juttatásokért, az általad kitűzött célok felé haladva.
5. Minél több időt szánsz a választásra, annál jobban fogsz tudni dönteni.
6. Akár fiatal vagy, akár középkorú, nem baj, ha nem sikerül elsőre tökéletesen döntened. Rengeteg időd lesz még arra, hogy korrigáld a tévedést.
7. Élvezd a folyamatot, amennyire csak tudod. Minél jobban élvezed a pályamódosítást, annál biztosabb lehetsz abban, hogy helyesen cselekszel.
Bízom benne, hogy sikerül elgondolkodnod a fentieken, és bátorságot meríteni a pályaváltáshoz.
