Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.01.04. | Célok, Életkor, Női karrier, Önismeret |
Bármilyen meglepő, karrierünk alakulása már gyerekkorunkban megkezdődik, bár akkor még a szüleink irányítanak. Akik másként nevelik a fiúkat és a lányokat. A fiúkat leginkább arra, hogy küzdjenek, álljanak ki magukért, legyenek bátrak, önállóak, határozottak. Míg a lányokat a széltől is óvják.
Vajon a lányok hogy fognak helytállni a munkaerőpiacon, ahol a munkaerő áru? Ahol ma már a diploma sok esetben csak belépő?
Véleményem szerint a családnak a kislányok olyan képességeit kellene kibontakoztatnia és fejlesztenie, amelyek az önbizalmukat, a személyiségüket erősíthetik meg. Ehelyett mi történik? A szülő, aki a legjobbat akarja, kijelöli vagy megmondja a lányának, mi legyen, milyen iskolát válasszon. És mit tesznek a lányok? Mindezt elfogadják. A szülő ezzel elmulasztja, hogy fontos tulajdonságokat ébresszen a lányában: ítélőerőt, önállóságot, saját késztetést, a lehetőségek felismerését, a konfliktusok kezelését.
Sajnos a szülők maguk is küszködnek a munkaerőpiacon, mindezeket az ismereteket sem az apák, sem az anyák nem sajátították el. Akkor hogy adják át a gyermekeiknek?
A kamaszkorban kétszer állnak iskolaválasztás, ill. pályaválasztás előtt a fiatalok. De a lányok gyakran csak ködös álmokat látnak maguk előtt, valami idillt: lesz egy férjem, valamit tanulok, gyerekeket szülök. Még a felnőtt ügyfeleim is közhelyeket ismételgetnek: szeretnék utazni, emberekkel dolgozni, másoknak segíteni, jönni-menni. Valami vállalkozásba kezdenék, valami változatos munkát keresek.
De ez nem cél, ez csak ködös, homályos álmodozás.
Mindig meghatódom, ha egy gyerek tiszteli és respektálja a szülei vagy a tanárai foglalkozását. De azért, mert apu kiváló fogorvos, nem biztos, hogy te is az leszel, vagy azért, mert imádtad a művészettörténet-tanárodat, neked is művészettörténetet kell tanulnod.
Javaslatom: Másokhoz hasonlóan én is úgy vélem, néhány generációváltás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nők egyenrangúak legyenek a férfiakkal. Ez pedig a gyerekneveléssel kezdődik, és mindkét szülő kell hozzá. Ha téged és a párodat a fentiek szerint neveltek, akkor ti ne azok szerint neveljétek a fiatokat, lányotokat.
Természetesen a két nem biológiája, hormonjai, testfelépítése, agyműködése más. Nem ezeket kell megerőszakolni. Hanem például a lányokat nagyobb önállóságra nevelni, önbizalmukban megerősíteni, és bátorítani olyan dolgok tanulásában, ami jelenleg „fiús”. A fiúk esetében pedig odafigyelni, hogy ne nyomják el olyan mélyen az érzelmeiket, tekintsék egyenrangúnak a lányokat, és ne éljenek vissza a fizikai erejükkel.
(Részlet “A nők és a karrierpara” című könyvemből.)
A könyv megrendelhető itt: https://karrierpara.karriertanacsado.hu/
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.12.07. | Életkor, Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Ma egy olyan dologról szeretnélek tájékoztatni, amiről nem szoktak beszélni, még karrier-tanácsadók sem, és bevallom, az én ügyfeleimnél is igen ritkán kerül szóba: ez pedig az, hogy szakmaválasztásnál vagy váltásnál meghatározó szerepe lehet az egészségednek is. Ugyanis nem csak a járművezetőknek kell egészségügyi vizsgálaton átesni, hanem számos olyan foglalkozás van, amelynek egészségügyi kizáró okai vannak.
Most nem a fizikai fogyatékossággal élőkről beszélek elsősorban, mert ők meglepően sok foglalkozást elláthatnak, hanem látszólag hétköznapi foglalkozásokról, amiről nem is hiszed, hogy mennyi kizáró ok, vagy veszély leselkedhet rád.
A nehézséget az okozza, hogy az első szakmaválasztásnál ugyan elküldik a fiatalt orvosi alkalmassági vizsgálatra, hiszen a szakiskolát nem is kezdhetik el enélkül, de a felnőtt sokszor ezzel nem számol.
Esetleg csak azzal, hogy fizikai munkánál kizáró tényezők, illetve veszélyforrások is lehetnek, (pl. balesetveszély, zajterhelés, vegyi anyagokkal való érintkezés, több műszak stb.) de a szellemi munkáknál ezt általában nem veszik figyelembe.
De nézzünk csak meg néhányat!
- A legtöbb szellemi munkánál használjuk a számítógépet. Ha valaki napi 4 óránál többet tölt a számítógép előtt, akkor készüljön arra, hogy jelentős stressz éri. Egyrészt ülve, hajlott testtartásban, egy zárt térben, egyhelyben dolgozik. Legnagyobb ellenségei a szem és hátfájás. Előbbit a monitor tartós használata, az utóbbit a helytelen ülőhelyzet biztosítja. A testtartásából való megterhelés miatt nyak-, fej- és hátfájás jelentkezhet, az elhízás is elég gyakori az ülőmunka miatt. És tartós stressznek van kitéve, aki napi 8 órán vagy még tovább számítógépes munkát végez. Nem csak a főnöke miatt, hanem az idegrendszere is károsodik.
- Érdemes arra is gondolni, hogy az életkorunk előrehaladtával talán már nem vagyunk annyira terhelhetők, mint húszéves korunkban. Hajlékonyságunk, mozgáskoordinációnk esetleg csökkent, látásunk általában romlik.
Számos olyan foglalkozás van, ahol ún. kényszertesthelyzetekben kell a munkát végezni, még ha könnyű vagy közepesen nehéz fizikai munkának is minősítik. Ilyen például a lakberendező, a kertész, a fodrász, a kozmetikus-manikűrös, és minden olyan elfoglaltság, amely állatokkal, gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozik.
- Személyes tapasztalatom, hogy 45 felett sokan gondolnak arra, hogy valamilyen segítő foglalkozásra váltanának. Ez lehet pszichológus, tréner, coach, tanácsadó, kineziológus, természetgyógyász, de ide tartozhat a gyógytornász is. Ezek és a hozzájuk hasonló foglalkozások jelentős érzelmi és intellektuális megterheléssel járnak. Meghatározó a jó egészségi állapot, az erős idegrendszer, az érzelmi terhelhetőség. Ugyanis nagy a kiégés veszélye.
Remélem, segítettem a fentiekkel. Inkább előbb számolj velük, mint később!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.03.07. | Életkor, Pályamódosítás, Vállalkozás |
Egész életünk során életszakaszok során megyünk át. Mindegyiknek megvan a maga feladata, a prioritásai, az öröme és a nehézségei. Különösen két nagy területen érezzük a folytonos változást: az emberi kapcsolatokban és a munkában.
Vajon mikor érdemes valami újba belekezdeni? Mikor érdemes vállalkozni?
Az alábbiakban az életkor szerint veszem számba az életpálya alakulását.
A húszas éveinkre a munkába állás és az útkeresés kezdeti időszaka jellemző. Ilyenkor kezdi az ember megismerni magát a munka világában. Ekkor derül ki, ha rosszul választott szakmát, vagy feleslegesen szerzett diplomá(ka)t. Nem egy ügyfelem volt, akik már úgy léptek ki a nagybetűs életbe, hogy tudták, soha nem akarnak alkalmazottak lenni, önállóságra vágynak, vállalkoznának.
Könnyű dolga van annak, aki a szülei cégében talál megfelelő feladatot, de ők kevesen vannak. A fiataloknak sokszor a szemére vetik a tapasztalatlanságot, ugyanakkor rendkívül merészek, könnyen felrúgnak bármilyen szabályt – ami a szociológusok szerint a sikeres vállalkozók egyik legfontosabb jellemzője.
Nem ismerek olyan fiatalt, aki az első vállalkozásából gazdagodott volna meg, talán a harmadikból-ötödikből. Ezek az évek tapasztaltabbá, céltudatosabbá és érettebbé teszik a vállalkozó fiatalokat, önismeretük egyre jobbá válik, és megtanulják, hogyan álljanak a pénzhez. Valószínűleg nem fogják a későbbiekben kerülni a nehéz helyzeteket, hanem becsületesen helytállnak bennük. Feltéve, ha nem veszik el kedvüket a kudarcok.
Sokat ronthat a helyzeten egy aggódó anya, a vállalkozni nem akaró barátok, a kishitű partner.
A 30-as évektől elkezdődik a klasszikus karrierépítés szakasza, amely a 40-es évek közepéig tart. Ez az az időszak, amikor lassabban vagy gyorsabban döntéshozó, főnök, cégvezető vagy tulajdonos válhat az ambiciózus emberekből. A karrierépítés szempontjából ez az életszakasz azt jelenti, hogy ki kell használnunk a képességeink és személyiségünk legjavát. Ekkor juthatunk a csúcsra. Szakemberek jóslata alapján az új trend az, hogy az egyes szakmákban a csúcsra érést már 40 éves korban a hanyatlás időszaka követheti.
Kivéve a vállalkozókat! Ha megalapozott a tevékenységük, ha gyorsan tudnak reagálni, ha előre terveznek, és jó munkatársakkal veszik körbe magukat, mindig képesek lesznek a talpon maradásra és a gyarapodásra.
Egy hátráltató tényező jelentkezhet: ez az időszak a családalapítás, a kisgyerekek nevelésének időszaka, amire elegendő időt kell(ene) szakítani. Nem véletlen, hogy inkább a férfiak jeleskednek ezekben az években.
Szinte mindenki sorsában van 45 éves kora körül egy nagy váltás. Az ún. életközepi válság hatására sokan váltanak önszántukból is, és keresnek új célokat az életükben mind a magánélet, mind az önmegvalósítás területén. Sokakban ekkor éled fel a vezetési potenciál, most érzik úgy, önálló vállalkozást kell indítaniuk. Sok családban a gyerekek felnőttek, és ekkor derül ki, mennyi erőtartalék marad egy nőben.
Viszonylag kevesen készülnek fel erre a rendkívül fontos korszakra, még kevesebben vannak, akik bíznak önmagukban, és akár tapasztalat nélkül is belevágnak egy új vállalkozásba.
Pedig csak bíztatni tudom őket, mert én is ezt tettem, és nem bántam meg.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.01.16. | Életkor, Munkaügyek, Pályamódosítás, Új szakma |
Az előző blogot azzal fejeztem be, hogy pályamódosításnál a lehetőségek sokfélesége már teherként nehezedhet ránk. Annyira félünk attól, hogy rossz döntést hozunk és megbánjuk, ezért inkább egyáltalán nem döntünk, és maradunk a jelenlegi korántsem kielégítő munkáknál.
Mi tehát a teendő?
Az első az, hogy meg kell próbálnunk csökkenteni a lehetőségek számát. Na, de mi alapján tegyük ezt?
Ügyfeleimnél tapasztalom, hogy sokan megrekednek egy olyan munkánál, amely nem illik a személyiségükhöz, az ideálishoz vagy az elvárásaikhoz. A korábbi tanulmányaikkal kapcsolatos egykori döntéseik még rányomják bélyegüket a jelenlegi helyzetükre. A családi nyomás és az elvárások szintén hatással lehetnek a tanulmányi és a munkaügyi döntéseikre, főleg a magas státuszban levő szülők – pl. orvosok, ügyvédek, mérnökök – gyermekeinek esetében.
Az egyik legnagyobb pszichológiai gát, amivel a pályamódosítást halogatók szembe kerülnek az a gondolat, hogy fel kell áldozniuk mindent, amiért oly sokat küzdöttek.
Többen nem bírják rászánni magukat arra, hogy valami újba kezdjenek, mert jobban ragaszkodnak ahhoz a személyiséghez, akivé váltak, mint amennyire szeretnének mássá válni. Különösen az életközepi válságban levők érzik úgy, hogy egy ilyen váltással rossz döntést hoznak.
Karrier-tanácsadóként ilyenkor azt kérdezem az ügyfelemtől, milyen meghatározó döntéseket hozott a tanulmányai során, amelyek meghatározták a karrierje irányát. Miért érzi magát bizonytalannak? És mi a három legnagyobb félelme a karrierváltás során?
Ha erre megvannak a válaszok, akkor már tudok neki segíteni abban, mik azok a gyakorlati kihívások, amivel szembe kell néznie, és meg kell oldania. Természetesen a támogatásommal.
Olyan sok érdekes dolog van a világban. Miért csak eggyel foglalkoznunk egész életünkben? Legalább egyszer váltsunk munkát, hiszen a motiváció és az ambícióink az életünk során sokat változnak, és nem tudjuk kiszámítani, mi iránt fogunk érdeklődni a jövőben.
És itt van az az öt különböző szempont, amiben megtalálhatjuk munkánk értelmét: pénzkereset, társadalmi státusz elérése, világmegváltás, szenvedélyünk követése és tehetségünk kamatoztatása.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2022.09.06. | Életkor, Pályamódosítás |
Miért épp a középkorúakkal vagy annál idősebbekkel foglalkozol? Nekik nem húzták már le a rolót? – kérdezte tőlem nemrégiben egy úságíró, mikor megtudta, hogy ma már nem a helyes életrajzokra tanítom az ügyfeleimet, hanem a 45+ felettiekkel foglalkozom. Furcsálltam a kérdését, mert már ő is elmúlt 40 éves.
Egyáltalán kit nevezünk középkorúnak? 40 felett már nem mondhatjuk senkiről, hogy fiatal. Ráadásul az életközepi válság 45-55 év között történik meg mindenkivel, amikor többek között arra is választ kell(ene) adni magának, hogy jó helyen van-e, azzal foglalkozik-e, amit szeret, vagy ami számára fontos, és a következő 20-25 évben hova akar bemenni dolgozni minden reggel?
Ráadásul a nyugdíjkorhatárt nagyon meg fogják emelni egész Európában, tehát a mai 20-30 évesek elkészülhetnek arra, hogy 70-75 éves korukban mennek majd nyugdíjba.
Tehát tetszik, nem tetszik, a felnőtt életünkből (ami mondjuk kezdődjék 20 éves korunkban) kb. 45-50 évet a munkaerő-piacon kell töltenünk. Majd utána lehet lehúzni a rolót.
Hogy miért foglalkozom elsősorban velük? Mert én is ehhez a korosztályhoz tartozom, így hiteles vagyok számukra. Az életközepin már átestem, így rendelkezem tapasztalatokkal ebből a válságból, amiket megoldottam.
Nem jól gondolkodik, aki azt hiszi, aki eddig nem találta meg vagy ki magát, az már sosem fogja.
Miért? Mert az egészséges felnőtt folyamatosan változik. Újabb és újabb élethelyzetekbe kerül, tapasztalatokat szerez, sok fájdalmon és örömön megy át. Embereket veszít el, és új kapcsolatokat épít, munkahelyeket változtat. Az anyagi helyzete, a lakóhelye is változhat az évtizedek alatt. Ez mind kihat rá, és ettől változik/változhat a világképe, az önismerete, az értékrendje. Arról nem is beszélve, hogy újabb és újabb lehetőségek, új szakmák jelentkeznek, amikre idáig nem is gondolt.
50 felett már kirepülnek a gyerekek a családi fészekből, tehát nem igényelnek napi szintű foglalkozást, és sokan ilyentájt indulnak el a lelki fejlődés útján is. Egyszer olvastam egy amerikai szerzőtől egy mondatot, ami valahogy így hangzott: “Ha az elmúlt négy évben nem változott meg a véleményed valamilyen fontos dologban, vagy nem jutottál új álláspontra, ellenőrizd, ver-e a szíved. Lehet, hogy már halott vagy.”
De mire is akarnak váltani az emberek? Mi a legnagyobb ugrás?
Rengeteg esettel találkoztam az ügyfeleim között, de ami jelenség értékű, azt a 40+-os, diplomás, városi, esetleg vezetői pozícióban lévő embereknél tapasztalom. Főleg azoknál, akik egy multinál dolgoztak, és teljesen elegük lett, esetleg kiégtek. Már akár 30-as éveik vége felé is megugorják azt, hogy otthagyják az eredeti végzettségüknek megfelelő munkát, és szakmát tanulnak. Ismerek asztalost, péket, cukrászt, légkondi szerelőt közülük. Egy bírónő két évtized után otthagyta a közalkalmazotti állását és ruhaboltot nyitott. Egy marketingvezető pszichológus lett. Mindegyikük imádja az új szakmáját.
Azért ezekhez a változásokhoz elég komoly elszántság és új ismeretek szerzése, tehát tanulás, fejlesztés kell. Meg tudja ezt lépni egy 50-es? Vagy csak nyavalyog?
Van egy mondás, Életed egy tizedében történnek veled a dolgok, a többiben pedig rajtad múlnak. Aki csak nyavalyogni tud, az nem jön hozzám, az bennragad a régi helyzetében. Akinek már nagyon fáj a jelenlegi helyzet, és kellően motivált, és elszánt, az viszont némi tájékozódás után mer lépni. Ne feledjük, egy 50 éves előtt még 15-20 olyan év áll, amikor dolgozni fog!
Ha valaki tanácsot kér, akkor már eleve gyenge – vallják sokan. Az erősek pedig megoldják maguk is.
Ez pont fordítva van. A gyengék nem kérnek tanácsot, mert nem mernek, vagy nem hiszik el, hogy mindenen lehet változtatni. Ezért leginkább a kifogásaikba menekülnek, és minden marad a régiben. Az erősek közül sokan vannak, akik mernek ugrani, sokszor az ismeretlenbe is. Tudom, mert ilyet már én is csináltam többször az életem folyamán.
Az okosok viszont informálódni szeretnének, mielőtt mindent feltennének egy lapra. Ekkor keresnek meg engem, aki a pályamódosításokra specializálta magát, nem egyszer, ha már átlépték a 40-et.
Hogy mekkora a munkaerőpiaci részesedése annak a korosztálynak, akikkel foglalkozom?
Erre nincsenek adataim. Ami tudható, hogy az ország lakosságából a 40 és 75 év közöttiek nagyságrendekkel többen vannak, mint a fiatalok.
Természetesen sokan közülük, — mivel ők még korán, a nők akár 55 éves korukban is, majd 62-64 évesen is elmentek már nyugdíjba — így kiesnek a munkaerőpiacról. De a jelenlétük és a számosságuk meghatározó hazánkban. Az 50+ korúak esetében, főleg a vidéken élőknél az a sajátságos, hogy nem beszélnek nyelveket, a számítógépes ismereteik hiányosak, egészségi állapotuk sajnos rossz. Ilyen alapra nehéz új házat építeni, és nem is tudok.
De azok a fiatalos középkorúak és idősek, akik együtt haladtak a korral, bizony nem egy esetben a fiatalokat megszégyenítő kompetenciákkal, lelkierővel, tudással, tapasztalattal és munkabírással rendelkeznek.
A mai ötvenes a régi negyvenes! És ez már nem egy mondás, hanem a valóság.
