Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.04.23. | Célok, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma, Vállalkozás |
Az előző blogban arról írtam, hogy mi mindenre kell tekintettel lennünk, ha vállalkozni szeretnénk.
Ez alkalommal azt szeretném bemutatni, hogy még milyen feltételeknek kell megfelelnie egy vállalkozónak.
- A legfontosabb egy jó ötlet
Ha már tudod, vagy legalábbis nagyon tetszik egy ötlet, akkor alaposan járj utána. Különösen a konkurenciának, az áraknak, és a célközönségnek. Nekik is szükségük lenne rá?
Talán emlékszel, hogy a 24+1 kérdés a pályamódosításról című ingyenes e-bookban részletesen kitértem arra, hogy mi mindent kell figyelembe venned, ezért most erről többet nem írok.
Viszont, ha még nincs ötleted, vagy erősen gondolkodsz rajta, akkor azt érdemes megfigyelni, mire is van az embereknek mai világunkban szüksége. Pl. a szingli életmód jelentős lehetőségeket hordoz. Nincs (vagy legalábbis nagyon kevesen), aki megjavítson apró-cseprő dolgokat, hiányzik a kiscsoportos korrepetálás gyermekeinknek, olyan nyelvek oktatása, amelyek ritkák vagy iskolában nem tanítják. Pl. spanyol, holland, orosz stb. Ráadásul ez utóbbit online is lehet tanítani.
- Vállalkozási ismeretek
Akár megdöbbentőnek is nevezhetnénk, mi mindent nem tudnak azok, akik vállalkozásba kezdenének. Ma már nem lehet úgy nekifutni, hogy hiányoznak az alapvető ismeretek (pl. adózás, bejelentési kötelezettségek, értékesítési ismeretek, üzleti stratégia készítése, social média használata stb.)
Nem ritka az sem, hogy a vállalkozó nem érti, a bevétel a cég tulajdona, és nem a sajátja. Bár a könyvelő végzi az érdemi dolgokat, de a vállalkozónak tisztában kell lennie a pénzügyi és könyvviteli szabályokkal is!
- Szaktudás
Nehéz elképzelni, hogy egy vállalkozás mindenféle szakmai tudás nélkül jól működjön. Bár találkoztam olyan coachokkal, akiket, amikor megkérdeztem, hol és kitől tanulták, azt válaszolták: sehol. ☹
De léteznek olyan kisvállalkozások, amihez nem kell különösebb szaktudás: ilyen például a lángossütés, a takarítás stb.
A könyvelés, a víz- és gázszerelés, a tervezés, a tanácsadás, a gyógytornász, pszichológus stb. szakma megköveteli a komoly szakmai tudást.
- Kockázatvállalás
Ez a vállalkozói személyiség egyik legfontosabb tudása. Lehet, hogy minden rendben megy egy ideig, aztán szinte egyáltalán nincs bevétel. Az ilyen helyzeteket nehéz kezelni, és nem árt, ha van valamilyen tartalék. Az igazi vállalkozó jól tűri az ilyen helyzetet, nem esik pánikba, különböző megoldásokat vesz fontolóra, amelyekkel meg tudja oldani a nehézségeket.
A fentiek általános követelmények. A vállalkozás konkrét területe azonban számtalan más követelményt vethet fel. A leggyakrabban az emberekkel való bánni tudás merül fel követelményként. Ritkán fordul elő, hogy ez ne legyen életfontosságú!
Remélem, tudtam segíteni a vállalkozóvá válás feltételeinek megismerésében.
Ha még mindig nem tudod eldönteni, belevágj-e egy vállalkozásba, keress meg az elérhetőségeimen, mert tudok személyre szabott tanácsokat adni.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.03.12. | Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Elgondolkodtál-e már azon, hogy napjainkban újfajta életrajz készül rólunk, méghozzá a Google közreműködésével. A munkáltatóknak most már csak be kell gépelniük a nevünket a keresőbe, és mindent megtudnak rólunk. Ha már posztoltunk a Facebookon, az Instán, a YouTube-on, a Tik-Tokon vagy a Twitteren, akkor ezek mind kideríthetők. Többé nem mi határozzuk meg, mit tudhat rólunk a munkáltató. Természetesen a legtöbben kigugliznak minket – igen, ige is lett a Google névből –, mielőtt döntenének felvételünkről.
A posztokon olvashatók együtt alkotják az új önéletrajzunkat, amely sokkal több adatot tartalmaz, mint a régimódi típus, a munkáltatók pedig ez alapján jobban meg tudják ítélni, milyen emberek és munkatársak lehetünk.
Legalábbis ezt hiszik. Csak a jó ég tudja, ki segíthet rajtunk, ha saját nevünkre rákeresve rémület tölt el bennünket a kapott eredmény láttán. Amennyiben az önéletrajz kifejezést tágabban értelmezzük, ez az új önéletrajzunk. Viszlát irányítás!
Vajon tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy Google-életrajzunk kedvező benyomást tegyen? Igen, többféleképpen is. Ezek közül talán a legfontosabb a rólunk szóló információk szelektálása.
Nézd meg, mit tettél fel a Facebookra, az Instára vagy más közösségi oldalra, és távolíts el mindent – kommentet, fotót –, ami ellentétes azzal a szándékoddal, hogy kedvező képet alakíts ki magadról. Így a potenciális munkaadók nem fogják azt mondani: „Inkább mégse hívjuk be interjúra.”
Fordíts különös figyelmet a “kínos” fényképekre és a vulgáris kifejezésekre! Ezeket például a Facebookon a kukába rakhatod, ami 30 nap múlva törlődik. De akár az archívumba is helyezheted, ahol biztosan nem találják meg. De létezik olyan lehetőség is, hogy módosítod a kínos bejegyzésedet.
Ne feledd, az elküldött életrajzokat először 21-25 év körüli recruiterek olvassák el, akik feladata többek között az is, hogy ellenőrizzék a jelölt korábbi munkahelyeit, referenciáit, képesítései hitelességét. Aki nincs fenn az FB-n vagy a LinkedInen, vagy minősíthetetlennek tartják a posztjaikat, az számukra nem is létezik.
„Nem feltétlenül az tudja legjobban ellátni a munkát, akit felvesznek, de ő tudja legjobban, hogyan kell felvetetni magát.” (Richard Lathrop)
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.02.13. | Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Mindig meglepődöm, amikor szorongó ügyfelek keresnek meg, mert félnek a pályamódosítástól. Nem értem, miért nem tudják csak úgy beadni a felmondásukat, és kisétálni az ajtón, hogy valami újba kezdjenek.
A válasz az emberek kockázathoz fűződő különös viszonyában keresendő. Már az 1970-es évektől kutatják a tudósok, hogyan értékeljük a potenciális veszteségeinket és nyereségeinket.
Arra jutottak, a veszteséget kétszer annyira gyűlöljük, mint amennyire a nyereséget szeretjük, akár a játékasztalnál állunk, akár pályamódosításon gondolkodunk. Azaz az emberek sokkal érzékenyebbek a negatív, mint a pozitív ingerekre.
Az evolúciós biológia képviselői igyekeztek megmagyarázni, miért koncentrálunk inkább a lehetséges akadályokra, mint a potenciális előnyökre. Arra jutottak, hogy a kietlen afrikai szavannákon élő előemberben túlélési stratégiaként erős érzékenység fejlődött ki a veszélyekre. A homályos folt a távolban talán csak egy bogyóktól roskadozó bokor volt, de lehetett egy oroszlán is, amelytől jobb volt tisztes távolságot tartani. Az őseink által megtapasztalt rettegés pedig ma is él bennünk.
Ha pályamódosításra kerül a sor, minden elképzelhető veszélyt felnagyítunk. Amikor azon gondolkodunk, illik-e hozzánk az új munka, hajlamosak vagyunk a személyes gyengeségeinket hangsúlyozni az erősségeink helyett. Észrevesszük, hogy azt mondogatjuk magunknak: ” nincs meg a pénzügyi tehetségem ahhoz, hogy vállalkozást indítsa”, nem pedig azt, hogy “rengeteg kreatív ötletem van”.
Mindez túlzott óvatosságot eredményez, ezért inkább megmaradunk régi állásunkban, amelynek — legalábbis a kiteljesedés tekintetében — már rég lejárt a szavatossága.
Igaza volt Virginia Wolfnak, amikor ezt írta: “Önbizalom nélkül olyanok volnánk, mint a kisbaba a bölcsőben”
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.02.01. | Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás |
Bizonyára Te is elvárod a munkádtól, hogy örömmel végezd, szeresd, amit csinálsz, és elégedett legyél a munkahelyeddel.
Az elmúlt években különböző számok jelentek meg a médiában arról, hogyan tudunk egyáltalán befolyást gyakorolni személyes boldogság- és elégedettségérzésünkre. Egy kanadai boldogságkutató, Sonja Lyubomirsky a következő vizsgálati adatokat tette közzé:
- boldogságunk 10 százalékban valóban külső körülményektől függ,
- 50 százalékban genetikai tényezők járulnak hozzá a boldogságunkhoz, amelyet alig tudunk befolyásolni,
- 40 százalékban mi magunk határozzuk meg azt, a boldogságérzésünkhöz kapcsolódó belső hozzáállásunkon keresztül.
A bátor hozzáállás az aktív élethez és szakmai váltáshoz tehát inkább attól függ, hogyan értékelik az ügyfeleim saját helyzetüket, és nem attól, milyen valójában ez a helyzet. A pályatanácsadás során azon dolgozom az ügyfelekkel, hogy a befolyásolható 50 százalékot pozitív, “hasznos” irányba befolyásoljuk.
Az álommunkával kapcsolatos túlzott elvárások csak boldogtalanságot okoznak. Elég, ha foglalkozásunk elégedettséggel tölt el, és folyamatosan boldog percekkel ajándékoz meg minket.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.01.16. | Célok, Munkaügyek, Önismeret |
Az amerikaiak már az 1990-es években egyre jobban elkezdtek hasonlítani a japánokra: munkamániások lettek, akik inkább azért élnek, hogy dolgozhassanak, nem pedig azért dolgoznak, hogy élhessenek.
Viszont napjainkban egyre inkább kezdik felismerni, hogy a munka – még a jó és kreatív munka is – függőséget okozhat, amely lerombolja a többi emberi értéket. A Névtelen Munkamániások (Workaholics Anonymus) előállt egy tizenkét lépésből álló programmal, amely azoknak a férfiaknak és nőknek kínál kiutat, akik úgy érzik, a munka terén már kikerült a kezükből az irányítás.
Nézzük hát, Te is közéjük tartozol-e?
- Jobban izgat a munkád, mint a család vagy bármi más?
- Van olyan, amikor egyszerűen ég a kezed alatt a munka, máskor meg semmivel sem haladsz?
- Magaddal viszed a munkát az ágyba? Hétvégére? Nyaralásra?
- A munka az a tevékenység, amelyet legeslegjobban szeretsz végezni és megbeszélni másokkal?
- Többet dolgozol negyven óránál hetente?
- A hobbidat pénzkereseti tevékenységgé alakítod?
- Teljes felelősséget vállalsz a munkádban tett erőfeszítéseid eredményéért?
- A családod és a barátaid már feladták azt a reményüket, hogy egyszer időben odaérsz valahova?
- Azért vállalsz túlórát, mert aggódsz, hogy különben nem készülnél el időben?
- Alá szoktad becsülni, meddig tart elvégezni egy hosszabb munkát, s aztán rohamtempóban igyekszel befejezni?
- Hiszel abban, hogy rendben van késő estig dolgozni, ha az ember szereti amit csinál?
- Türelmetlen vagy az olyan emberekkel, akiknek más dolgok is fontosak lehetnek, nem csak a munka?
- Félsz attól, hogy ha nem dolgozol keményen, akkor elveszted a munkádat, vagy kudarcot vallasz?
- A jövő folyamatos aggodalmat jelent számodra még akkor is, ha minden jól megy?
- Energikusan és versenyszellemben végzel mindent, még a játékokat is?
- Bosszant, ha mások megkérnek, hogy hagyd abba a munkát, és csinálj valami mást?
- A túlóráiddal bántottad már meg családtagjaidat vagy okoztál már nehéz pillanatokat más kapcsolataidban?
- A munkán jár az eszed vezetés közben, elalvás közben vagy amikor mások beszélgetnek?
- Ha egyedül eszel, akkor dolgozol vagy olvasol evés közben?
- Hiszel abban, hogy ha még több pénzed lesz, az meg fogja oldani az életedben felmerülő többi problémádat?
A WA szórólapja szerint ha az ember három vagy több kérdésre igennel válaszol az alábbiak közül, akkor munkamániásnak számít, az pedig a súlyos kiégéshez vezethet.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2024.01.04. | Célok, Életkor, Női karrier, Önismeret |
Bármilyen meglepő, karrierünk alakulása már gyerekkorunkban megkezdődik, bár akkor még a szüleink irányítanak. Akik másként nevelik a fiúkat és a lányokat. A fiúkat leginkább arra, hogy küzdjenek, álljanak ki magukért, legyenek bátrak, önállóak, határozottak. Míg a lányokat a széltől is óvják.
Vajon a lányok hogy fognak helytállni a munkaerőpiacon, ahol a munkaerő áru? Ahol ma már a diploma sok esetben csak belépő?
Véleményem szerint a családnak a kislányok olyan képességeit kellene kibontakoztatnia és fejlesztenie, amelyek az önbizalmukat, a személyiségüket erősíthetik meg. Ehelyett mi történik? A szülő, aki a legjobbat akarja, kijelöli vagy megmondja a lányának, mi legyen, milyen iskolát válasszon. És mit tesznek a lányok? Mindezt elfogadják. A szülő ezzel elmulasztja, hogy fontos tulajdonságokat ébresszen a lányában: ítélőerőt, önállóságot, saját késztetést, a lehetőségek felismerését, a konfliktusok kezelését.
Sajnos a szülők maguk is küszködnek a munkaerőpiacon, mindezeket az ismereteket sem az apák, sem az anyák nem sajátították el. Akkor hogy adják át a gyermekeiknek?
A kamaszkorban kétszer állnak iskolaválasztás, ill. pályaválasztás előtt a fiatalok. De a lányok gyakran csak ködös álmokat látnak maguk előtt, valami idillt: lesz egy férjem, valamit tanulok, gyerekeket szülök. Még a felnőtt ügyfeleim is közhelyeket ismételgetnek: szeretnék utazni, emberekkel dolgozni, másoknak segíteni, jönni-menni. Valami vállalkozásba kezdenék, valami változatos munkát keresek.
De ez nem cél, ez csak ködös, homályos álmodozás.
Mindig meghatódom, ha egy gyerek tiszteli és respektálja a szülei vagy a tanárai foglalkozását. De azért, mert apu kiváló fogorvos, nem biztos, hogy te is az leszel, vagy azért, mert imádtad a művészettörténet-tanárodat, neked is művészettörténetet kell tanulnod.
Javaslatom: Másokhoz hasonlóan én is úgy vélem, néhány generációváltás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nők egyenrangúak legyenek a férfiakkal. Ez pedig a gyerekneveléssel kezdődik, és mindkét szülő kell hozzá. Ha téged és a párodat a fentiek szerint neveltek, akkor ti ne azok szerint neveljétek a fiatokat, lányotokat.
Természetesen a két nem biológiája, hormonjai, testfelépítése, agyműködése más. Nem ezeket kell megerőszakolni. Hanem például a lányokat nagyobb önállóságra nevelni, önbizalmukban megerősíteni, és bátorítani olyan dolgok tanulásában, ami jelenleg „fiús”. A fiúk esetében pedig odafigyelni, hogy ne nyomják el olyan mélyen az érzelmeiket, tekintsék egyenrangúnak a lányokat, és ne éljenek vissza a fizikai erejükkel.
(Részlet “A nők és a karrierpara” című könyvemből.)
A könyv megrendelhető itt: https://karrierpara.karriertanacsado.hu/
