Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.12.28. | Célok, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Az önelemzés legalkalmasabb ideje az év vége. Az évenkénti elemzés megmutatja, hogy léptél-e előre, és ha igen, mekkorát. Mint tudjuk, az ember vagy halad, vagy helyben áll, vagy visszafelé csúszik.
A következő kérdések megválaszolásával megtudhatod, Te éppen hol tartasz. (Helyes, ha valakit megkérsz, hogy segítsen ellenőrizni a válaszokat. Jó, ha ez olyan valaki, aki nem engedi, hogy becsapd magad.)
Önelemzési kérdőív
- Elértem azt a célt, amit ebben az évben magam elé tűztem?
- Engedtem-e, hogy a halogatás szokása csökkentse hatékonyságomat, és ha igen, milyen mértékben.
- Javítottam-e személyiségemet, és ha igen, milyen módon?
- Elég kitartó voltam-e terveim kivitelezésében egészen a megvalósításig?
- Gyorsan és határozottan döntöttem minden esetben?
- Előfordult-e, hogy túl óvatos vagy túl könnyelmű voltam?
- Kellemes volt-e a munkatársaimmal való kapcsolatom vagy kellemetlen? Ha kellemetlen volt, részben vagy teljesen én voltam-e a hibás?
- Voltam-e mértéktelen valamilyen szokásomban?
- Viselkedésem a munkatársaimmal olyan volt-e, ami tiszteletet váltott ki bennük irányomban?
- Nekem való-e az a hivatás, amelyben tevékenykedem, és ha nem, miért?
- Követtem-e az időgazdálkodás szabályait?
- Jól gazdálkodtam a kiadásaimmal és a bevételeimmel?
- Mennyi időt pazaroltam nem kifizetődő erőfeszítésekre, amelyet hasznosabb dolgokra is fordíthattam volna?
- Hogyan alakíthatom át időgazdálkodásomat, és változtathatom meg szokásaimat úgy, hogy hatékonyabb legyek a következő évben?
Ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor ne szenvedj tovább! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.12.07. | Életkor, Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Ma egy olyan dologról szeretnélek tájékoztatni, amiről nem szoktak beszélni, még karrier-tanácsadók sem, és bevallom, az én ügyfeleimnél is igen ritkán kerül szóba: ez pedig az, hogy szakmaválasztásnál vagy váltásnál meghatározó szerepe lehet az egészségednek is. Ugyanis nem csak a járművezetőknek kell egészségügyi vizsgálaton átesni, hanem számos olyan foglalkozás van, amelynek egészségügyi kizáró okai vannak.
Most nem a fizikai fogyatékossággal élőkről beszélek elsősorban, mert ők meglepően sok foglalkozást elláthatnak, hanem látszólag hétköznapi foglalkozásokról, amiről nem is hiszed, hogy mennyi kizáró ok, vagy veszély leselkedhet rád.
A nehézséget az okozza, hogy az első szakmaválasztásnál ugyan elküldik a fiatalt orvosi alkalmassági vizsgálatra, hiszen a szakiskolát nem is kezdhetik el enélkül, de a felnőtt sokszor ezzel nem számol.
Esetleg csak azzal, hogy fizikai munkánál kizáró tényezők, illetve veszélyforrások is lehetnek, (pl. balesetveszély, zajterhelés, vegyi anyagokkal való érintkezés, több műszak stb.) de a szellemi munkáknál ezt általában nem veszik figyelembe.
De nézzünk csak meg néhányat!
- A legtöbb szellemi munkánál használjuk a számítógépet. Ha valaki napi 4 óránál többet tölt a számítógép előtt, akkor készüljön arra, hogy jelentős stressz éri. Egyrészt ülve, hajlott testtartásban, egy zárt térben, egyhelyben dolgozik. Legnagyobb ellenségei a szem és hátfájás. Előbbit a monitor tartós használata, az utóbbit a helytelen ülőhelyzet biztosítja. A testtartásából való megterhelés miatt nyak-, fej- és hátfájás jelentkezhet, az elhízás is elég gyakori az ülőmunka miatt. És tartós stressznek van kitéve, aki napi 8 órán vagy még tovább számítógépes munkát végez. Nem csak a főnöke miatt, hanem az idegrendszere is károsodik.
- Érdemes arra is gondolni, hogy az életkorunk előrehaladtával talán már nem vagyunk annyira terhelhetők, mint húszéves korunkban. Hajlékonyságunk, mozgáskoordinációnk esetleg csökkent, látásunk általában romlik.
Számos olyan foglalkozás van, ahol ún. kényszertesthelyzetekben kell a munkát végezni, még ha könnyű vagy közepesen nehéz fizikai munkának is minősítik. Ilyen például a lakberendező, a kertész, a fodrász, a kozmetikus-manikűrös, és minden olyan elfoglaltság, amely állatokkal, gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozik.
- Személyes tapasztalatom, hogy 45 felett sokan gondolnak arra, hogy valamilyen segítő foglalkozásra váltanának. Ez lehet pszichológus, tréner, coach, tanácsadó, kineziológus, természetgyógyász, de ide tartozhat a gyógytornász is. Ezek és a hozzájuk hasonló foglalkozások jelentős érzelmi és intellektuális megterheléssel járnak. Meghatározó a jó egészségi állapot, az erős idegrendszer, az érzelmi terhelhetőség. Ugyanis nagy a kiégés veszélye.
Remélem, segítettem a fentiekkel. Inkább előbb számolj velük, mint később!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.11.23. | Célok, Önismeret, Pályamódosítás |
A legtöbb ember sikertelen, vagy legalábbis sikertelennek érzi magát. Valószínűleg Te nem tartozol közéjük, mert akkor nem olvasnád ezt a bejegyzést. Te tudást és ismereteket szeretnél kapni tőlem.
De azért valljuk be, vannak olyan helyzetek, munkahelyek és célok, amik kudarcra vannak ítélve.
Hogy biztosan nyertesként éld az életedet, végezd a munkádat, hogy egyensúlyba tudd hozni a munkát és a magánéletedet, olvasd el, bizonyos esetekben mi lehet a sikertelenséged oka.
- Az ambíció hiánya, hogy kiemelkedj a középszerűségből.
Még az is lehet, hogy korábban tele voltál tervekkel, jó elképzelésekkel, és talán még eredményeket is értél el, de mára lelohadt ez a hozzáállásod. Nagy valószínűséggel a kiégés állapotába kerültél, és az első teendő ilyenkor, hogy pihenj, töltődj fel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor lesz reményed a sikerre.
- Megfelelő képzettség hiánya
Ahhoz, hogy valaki megfelelő képzettséget és műveltséget szerezzen, nemcsak egyetemi diplomára van szüksége. A műveltség nem annyira az ismeretek halmaza, mint hatékonyan és szívósan alkalmazott tudás. Az emberek nem azért kapják a fizetésüket, mert ismeretekkel rendelkeznek, hanem azért, amit az ismereteikkel képesek kezdeni.
- Halogatás
Ez a sikertelenség egyik leggyakoribb oka. Sokan azért éljük le sikertelenként az életünket, mert a „megfelelő időre” várunk. Ne várj! Az idő sosem lesz „pontosan megfelelő”. Kezdd ott, ahol vagy, bármilyen eszközök is álljanak a rendelkezésedre. Miközben haladsz, majd úgyis találsz jobb eszközöket.
- A kitartás hiánya
A legtöbben, bármibe is fogunk, jó „startolók”, de rossz „finiselők” vagyunk. Mi több, hajlamosak vagyunk feladni a vereség első jelére. De semmi sem helyettesítheti a kitartást. Hidd el, a kudarc nem képes legyőzni a kitartást.
- A döntési készség hiánya
A sikeres emberek gyorsan jutnak döntésre. A sikertelenek képtelenek dönteni, vagy ha döntenek, ezt lassan teszik és döntésüket gyakran és gyorsan változtatják. A határozatlanság és a halogatás – ikertestvérek. Öld meg mind a kettőt, mielőtt kudarcra ítélnének!
- Túlzott óvatosság
A túlzott óvatosság ugyanolyan rossz, mint az óvatlanság. Mindkettő olyan véglet, amelytől óvakodnod kell Az élet tele van kockázattal. De hidd el, aki nem kockáztat, annak csak az jut, ami megmarad.
- Találgatás – gondolkozás helyett
Sokan túlságosan lusták, hogy utána nézzenek adatoknak, tényeknek, tapasztalatoknak. Előnyben részesítik, hogy olyan vélemények alapján cselekedjenek, amelyek barátainak, ismerőseinek találgatása vagy hasraütés eredményei.
- Rosszul megválasztott hivatás
Senki sem képes olyan munkában sikeres lenni hosszú távon, amit nem szeret. Ebből adódóan olyan foglalkozást válassz, amelyet képes vagy teljes szívvel és lelkesen végezni. Ha jelenleg ez nem jellemző a jelenlegi foglalkozásodra, itt az ideje a váltásnak.
Ha a fentiek némelyike jellemző Rád, végezz önismereti munkát, amelynek segítségével nézőpontot lehet váltanod. Ha ehhez nincs elég tudásod vagy erőd, akkor pedig keress meg, mert ebben tudok segíteni.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.11.09. | Célok, Munkaügyek, Önismeret, Pályamódosítás, Új szakma |
Nem is olyan régen különcöknek tekintették azokat, akik önként pályát változtattak.
Akkoriban az alkalmazkodási készség hiányával, szakmai hibákkal, hiányosságokkal vagy személyiségzavarral magyarázták a jelenséget. Sajnos ma is vannak, akik így gondolkodnak.
Szüleink egy szakmát választottak, majd szinte életük végéig azt a munkát végezték, nagyon sokan ugyanazon a munkahelyen. Mivel ők biztonságban érezték magukat, ezért csóválják a fejüket, ha meghallják, hogy gyermekük váltani szeretne. Hozzájuk csatlakoznak a rokonok és azok az emberek, akik rettegnek mindenféle változástól.
A fejlődéspszichológia szerint a felnőttkor bizonyos fázisában előreláthatóan bekövetkezik az a kor, amikor valaki a saját ura szeretne lenni. Ezt Boom periódusnak nevezik. (A rövidítés a Becaming One’s Own Man kifejezésből ered).
Tapasztalatom szerint ez a 30-40 év közötti időszakra esik, de mivel ez a párkapcsolatok megerősödésének, a gyerekvállalásnak, a „fészekrakásnak” az ideje is, csak jóval később, 45-49 éves korában érzi úgy az egyén, hogy egy változás szükséges.
De vajon mi a különbség azok között, akik pályát változtatnak, jönnek-mennek, és azok között, akik maradnak? Normális, aki pályájának elején, közepén vagy akár a végén is újra kezd, ha kell?
Egy vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze. Az egyikbe azok kerültek, akik benne voltak a pályaváltás folyamatában, a másikba pedig azok, akik ugyan szerettek volna pályát váltani, de továbbra is maradtak a régi szakmájuknál.
A kutatók azt állapították meg, hogy a pályaváltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzte meg, amikor a személy kételkedni kezdett önmagában, értelmetlennek érezte, amit csinál, hiányérzetet és elkeseredést élt meg. Veszélyeztetve érezte a többé-kevésbé pozitív képet magáról, ez vezetett oda, hogy meghozza a döntést: váltani fog.
A két csoport csak egy jelentős változó mentén különbözött egymástól, mégpedig abban, hogy a pályaváltók hajlandók és képesek voltak komoly kockázatot vállalni.
Vagyis a pályaváltás normális jelenség, még akkor is, ha sokunknak nem tetszik. Néha furcsának tűnik, ha valaki 90 fokos fordulattal folytatja az életét, de ettől még nem kell arra gyanakodni, hogy baj van a lelki egészségével!
Tanácsom, ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor nem kell szenvedned! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.08.24. | Célok, Női karrier, Önismeret, Pályamódosítás |
Épp egy üzletben vásároltam, amikor Anikó hívott telefonon. Jó fél éve nem beszéltünk egymással. Időnként találkozunk, leginkább nyaranta, a Balatonon. De gyakran előfordul, hogy évek telnek el telefonhívása nélkül.
– Csak gyorsan szeretnék valamit kérdezni – mondta. Érezni lehetett hangjából az izgatottságot. – Nagy válaszút előtt állok, továbbra is keresem magamat, és ezért úgy gondoltam, beiratkozom egy life coach képzésre. Szeretném, ha segítenél, melyik képzőt válasszam.
A kasszánál már majdnem én kerültem sorra, ezért felajánlottam neki, hogy negyedóra múlva visszahívom. Közben azon gondolkodtam, vajon mi Anikó igazi problémája?
A legnagyobb lelki nyugalommal tettem fel neki a kérdést:
– Te miért tanulnád a life coachingot? Mit vársz tőle?
Nem lepett meg a válasza. Egyrészt ő is saját életének rendbetételét várja a képzéstől, ugyanakkor hátha tud így – most már egy hivatalos papírral – segíteni másoknak. Másrészt, mivel soha nem tette fel magának ezt a kérdést, vagy ha igen, őszinte választ nem tudott adni magának, tele volt homályos célokkal, magyarázatokkal.
20 perc elteltével könnyeivel küszködve így szólt:
– Mindig sírni kezdek, amikor veled beszélek.
Mint coach, rutinosan kezelem a sírásokat. Tulajdonképpen ekkor nyílik ki a kapu, ami feltárja az igazságot, és innentől kezdve kezdődik az ügyfél őszinte szembenézése önmagával. Természetesen nem lehet semmit siettetni, apró lépésekkel haladunk tovább.
Ahhoz, hogy érthető legyen, amit Anikó a következő fél órában elmondott, ismerni kell az előzményeket.
Jó tíz éve ismertem meg. Képzéseimhez helyszínt keresve találtam rá, és a látszólag üzleti kapcsolatból hamar közelebbi barátság lett. 15 évvel volt fiatalabb nálam, de a harmincas éveinek második felére legalább annyi mindenen keresztülment, mint én. Határozott, gyors, a pénzzel ügyesen bánni tudó üzletasszony volt. Ráadásul könnyen barátkozó, jó humorú, optimista, aki önzetlenül segített másoknak. Spirituális beállítottság jellemezte, rendszeren meditált, jógázott, és többször járt Indiában. Több üzleti vállalkozása mellett egy központot is működtetett, ahova évekig ilyen beállítottságú emberek jártak.
Az idő múlásával sok minden változik, így az üzleti élet nyújtotta lehetőségek is, de az ő életszemlélete is. Öt éve már felkeresett, hogy segítsek neki, mert nem látja tisztán, hogyan kellene továbbmenni. Akkor egy pár alkalmas coaching után sokkal tisztábban látta, merre vezet és merre nem az ő útja. Így váltunk el.
Most azonban súlyosabbnak ítélte a helyzetét:
– 48 éves vagyok. Hosszú évek során feldolgoztam a múltam, felfedtem a rejtett árnyékait, megtaláltam a magyarázatokat, és leépítettem minden felesleges embert. Így végleg elengedtem a férfit, akihez már évek óta nem fűzött semmi, szétszéledt a csoportom, akikkel együtt jógáztunk. És anyukám ápolásán kívül, nincs előttem feladat! Ezért gondoltam, hogy tanulok valami hasznosat, mert megbolondulok, ha nem tehetek valamit. De mit? Most iratkozzam be egy Aranykalászos gazda képzésre? Te jól tudod, hogy mindig csináltam valamit, mindig hasznos dolgokba kezdtem. Nem a pénz izgat, mert arra nincs szükségem, hanem valami űrt érzek a lelkemben. Ráadásul egyedül érzem magam. Nincs kivel együtt tervezni, nincs, aki támogasson, vagy akiket én támogatnék.
Teljesen megértettem Anikót, mert számtalan barátnőm és ügyfelem keresett meg már ezzel a helyzettel.
Majd feltettem neki az ilyenkor szokásos kérdést:
– Tulajdonképpen mit szeretnél tőlem? Karrier coachingot, amiben új tevékenységet keresünk a számodra? Life coachingot, amiben az önismereteddel foglalkozunk? Vagy life coach képzést?
Judit megkönnyebbülten sóhajtotta: life coachingot.
Anikó hívása két éve történt. Azóta sem jelentkezett.
Szerző: Joó Zsuzsanna | 2023.08.10. | Célok, Munkaügyek, Önismeret |
Tegnap egy csodalény járt nálam tanácsadáson. Pontosabban egy csodalány. Azzal hívott fel telefonon, hogy épp most küldik el csoportosan a munkahelyéről, és emiatt keres karrier-tanácsadót.
Ilyenkor mindig összeszorul kicsit a gyomrom, mert félek, hogy túl sokat várnak tőlem: az azonnali csodát.
Ez a lány azonban másképp állt a helyzethez.
10 éve dolgozik ennél a cégnél, 3 éve egy új területen, ami tetszik neki. A fizetésével elégedett, (kivételesen még az összeget is elmondta), valamint nem győzte sorolni azokat a juttatásokat, amiket ezen felül kap. „Tulajdonképpen kár, hogy ennek vége” – sóhajtott, de mégis örül, állította.
És elkezdte sorolni, miért is győztese ennek a helyzetnek:
Először is, kap három havi végkielégítést. (Azért ezt nem sokan mondhatják el hazánkban.) Három hó a felmondási ideje, amit úgy oszt be, ahogy akar. Ha akar, dolgozik, ha akar, állásinterjúkra megy, vagy akár hozzám. Sokat mindenesetre már nem várnak tőle.
A három éves egyetemi képzését tanulmányi szerződéssel támogatta a cége. Mivel ők mondtak fel neki, nem kell visszafizetnie a tandíjat. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi szabadságok számát is, több millióra jött ki az az összeg, amit megkapott, de visszafizetnie soha nem kell.
Ez a lány azonban nem ezért volt boldog. Hanem azért, mert azt érezte ki ebből az esetből, hogy ez lendíti ki onnan, ahol esetleg még évekig maradt volna, esetleg beleragadva, belefásulva, kiégve.
A pohár számára abszolút félig tele van: eljött a nagy lehetőség ideje a váltásra.
Így lehet valaki a létszámleépítés nyertese.
