Boldogság vs. elégedettség

Boldogság vs. elégedettség

Bizonyára Te is elvárod a munkádtól, hogy örömmel végezd, szeresd, amit csinálsz, és elégedett legyél a munkahelyeddel.

Az elmúlt években különböző számok jelentek meg a médiában arról, hogyan tudunk egyáltalán befolyást gyakorolni személyes boldogság- és elégedettségérzésünkre. Egy kanadai boldogságkutató, Sonja Lyubomirsky  a következő vizsgálati adatokat tette közzé:

  • boldogságunk 10 százalékban valóban külső körülményektől függ,
  • 50 százalékban genetikai tényezők járulnak hozzá a boldogságunkhoz, amelyet alig tudunk befolyásolni,
  • 40 százalékban mi magunk határozzuk meg azt, a boldogságérzésünkhöz kapcsolódó belső hozzáállásunkon keresztül.

A bátor hozzáállás az aktív élethez és szakmai váltáshoz tehát inkább attól függ, hogyan értékelik az ügyfeleim saját helyzetüket, és nem attól, milyen valójában ez a helyzet. A pályatanácsadás során azon dolgozom az ügyfelekkel, hogy a befolyásolható 50 százalékot pozitív, “hasznos” irányba befolyásoljuk.

Az álommunkával kapcsolatos túlzott elvárások csak boldogtalanságot okoznak. Elég, ha foglalkozásunk elégedettséggel tölt el, és folyamatosan boldog percekkel ajándékoz meg minket.

 

Itt az év vége, mérd fel magad!

Itt az év vége, mérd fel magad!

Az önelemzés legalkalmasabb ideje az év vége. Az évenkénti elemzés megmutatja, hogy léptél-e előre, és ha igen, mekkorát. Mint tudjuk, az ember vagy halad, vagy helyben áll, vagy visszafelé csúszik.
A következő kérdések megválaszolásával megtudhatod, Te éppen hol tartasz. (Helyes, ha valakit megkérsz, hogy segítsen ellenőrizni a válaszokat. Jó, ha ez olyan valaki, aki nem engedi, hogy becsapd magad.)

Önelemzési kérdőív

  1. Elértem azt a célt, amit ebben az évben magam elé tűztem?
  2. Engedtem-e, hogy a halogatás szokása csökkentse hatékonyságomat, és ha igen, milyen mértékben.
  3. Javítottam-e személyiségemet, és ha igen, milyen módon?
  4. Elég kitartó voltam-e terveim kivitelezésében egészen a megvalósításig?
  5. Gyorsan és határozottan döntöttem minden esetben?
  6. Előfordult-e, hogy túl óvatos vagy túl könnyelmű voltam?
  7. Kellemes volt-e a munkatársaimmal való kapcsolatom vagy kellemetlen? Ha kellemetlen volt, részben vagy teljesen én voltam-e a hibás?
  8. Voltam-e mértéktelen valamilyen szokásomban?
  9. Viselkedésem a munkatársaimmal olyan volt-e, ami tiszteletet váltott ki bennük irányomban?
  10. Nekem való-e az a hivatás, amelyben tevékenykedem, és ha nem, miért?
  11. Követtem-e az időgazdálkodás szabályait?
  12. Jól gazdálkodtam a kiadásaimmal és a bevételeimmel?
  13. Mennyi időt pazaroltam nem kifizetődő erőfeszítésekre, amelyet hasznosabb dolgokra is fordíthattam volna?
  14. Hogyan alakíthatom át időgazdálkodásomat, és változtathatom meg szokásaimat úgy, hogy hatékonyabb legyek a következő évben?

Ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor ne szenvedj tovább! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!

Egészségügyi kizáró okok

Egészségügyi kizáró okok

Ma egy olyan dologról szeretnélek tájékoztatni, amiről nem szoktak beszélni, még karrier-tanácsadók sem, és bevallom, az én ügyfeleimnél is igen ritkán kerül szóba: ez pedig az, hogy szakmaválasztásnál vagy váltásnál meghatározó szerepe lehet az egészségednek is. Ugyanis nem csak a járművezetőknek kell egészségügyi vizsgálaton átesni, hanem számos olyan foglalkozás van, amelynek egészségügyi kizáró okai vannak.

Most nem a fizikai fogyatékossággal élőkről beszélek elsősorban, mert ők meglepően sok foglalkozást elláthatnak, hanem látszólag hétköznapi foglalkozásokról, amiről nem is hiszed, hogy mennyi kizáró ok, vagy veszély leselkedhet rád.
A nehézséget az okozza, hogy az első szakmaválasztásnál ugyan elküldik a fiatalt orvosi alkalmassági vizsgálatra, hiszen a szakiskolát nem is kezdhetik el enélkül, de a felnőtt sokszor ezzel nem számol.
Esetleg csak azzal, hogy fizikai munkánál kizáró tényezők, illetve veszélyforrások is lehetnek, (pl. balesetveszély, zajterhelés, vegyi anyagokkal való érintkezés, több műszak stb.) de a szellemi munkáknál ezt általában nem veszik figyelembe.
De nézzünk csak meg néhányat!

  1. A legtöbb szellemi munkánál használjuk a számítógépet. Ha valaki napi 4 óránál többet tölt a számítógép előtt, akkor készüljön arra, hogy jelentős stressz éri. Egyrészt ülve, hajlott testtartásban, egy zárt térben, egyhelyben dolgozik. Legnagyobb ellenségei a szem és hátfájás. Előbbit a monitor tartós használata, az utóbbit a helytelen ülőhelyzet biztosítja. A testtartásából való megterhelés miatt nyak-, fej- és hátfájás jelentkezhet, az elhízás is elég gyakori az ülőmunka miatt. És tartós stressznek van kitéve, aki napi 8 órán vagy még tovább számítógépes munkát végez. Nem csak a főnöke miatt, hanem az idegrendszere is károsodik.
  2. Érdemes arra is gondolni, hogy az életkorunk előrehaladtával talán már nem vagyunk annyira terhelhetők, mint húszéves korunkban. Hajlékonyságunk, mozgáskoordinációnk esetleg csökkent, látásunk általában romlik.
    Számos olyan foglalkozás van, ahol ún. kényszertesthelyzetekben kell a munkát végezni, még ha könnyű vagy közepesen nehéz fizikai munkának is minősítik. Ilyen például a lakberendező, a kertész, a fodrász, a kozmetikus-manikűrös, és minden olyan elfoglaltság, amely állatokkal, gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozik.
  3. Személyes tapasztalatom, hogy 45 felett sokan gondolnak arra, hogy valamilyen segítő foglalkozásra váltanának. Ez lehet pszichológus, tréner, coach, tanácsadó, kineziológus, természetgyógyász, de ide tartozhat a gyógytornász is. Ezek és a hozzájuk hasonló foglalkozások jelentős érzelmi és intellektuális megterheléssel járnak. Meghatározó a jó egész­ségi állapot, az erős idegrendszer, az érzelmi terhelhetőség. Ugyanis nagy a kiégés veszélye.

Remélem, segítettem a fentiekkel. Inkább előbb számolj velük, mint később!

Mi okozhatja a sikertelenséget?

Mi okozhatja a sikertelenséget?

A legtöbb ember sikertelen, vagy legalábbis sikertelennek érzi magát. Valószínűleg Te nem tartozol közéjük, mert akkor nem olvasnád ezt a bejegyzést. Te tudást és ismereteket szeretnél kapni tőlem.
De azért valljuk be, vannak olyan helyzetek, munkahelyek és célok, amik kudarcra vannak ítélve.
Hogy biztosan nyertesként éld az életedet, végezd a munkádat, hogy egyensúlyba tudd hozni a munkát és a magánéletedet, olvasd el, bizonyos esetekben mi lehet a sikertelenséged oka.

  1. Az ambíció hiánya, hogy kiemelkedj a középszerűségből.
    Még az is lehet, hogy korábban tele voltál tervekkel, jó elképzelésekkel, és talán még eredményeket is értél el, de mára lelohadt ez a hozzáállásod. Nagy valószínűséggel a kiégés állapotába kerültél, és az első teendő ilyenkor, hogy pihenj, töltődj fel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor lesz reményed a sikerre.
  2. Megfelelő képzettség hiánya
    Ahhoz, hogy valaki megfelelő képzettséget és műveltséget szerezzen, nemcsak egyetemi diplomára van  szüksége. A műveltség nem annyira az ismeretek halmaza, mint hatékonyan és szívósan alkalmazott tudás.  Az emberek nem azért kapják a fizetésüket, mert ismeretekkel rendelkeznek, hanem azért, amit az ismereteikkel képesek kezdeni.
  3. Halogatás
    Ez a sikertelenség egyik leggyakoribb oka. Sokan azért éljük le sikertelenként az életünket, mert a „megfelelő időre” várunk. Ne várj! Az idő sosem lesz „pontosan megfelelő”. Kezdd ott, ahol vagy, bármilyen eszközök is álljanak a rendelkezésedre. Miközben haladsz, majd úgyis találsz jobb eszközöket.
  4. A kitartás hiánya
    A legtöbben, bármibe is fogunk, jó „startolók”, de rossz „finiselők” vagyunk. Mi több, hajlamosak vagyunk feladni a vereség első jelére. De semmi sem helyettesítheti a kitartást. Hidd el, a kudarc nem képes legyőzni a kitartást.
  5. A döntési készség hiánya
    A sikeres emberek gyorsan jutnak döntésre. A sikertelenek képtelenek dönteni, vagy ha döntenek, ezt lassan teszik és döntésüket gyakran és gyorsan változtatják.  A határozatlanság és a halogatás – ikertestvérek. Öld meg mind a kettőt, mielőtt kudarcra ítélnének!
  6. Túlzott óvatosság
    A túlzott óvatosság ugyanolyan rossz, mint az óvatlanság. Mindkettő olyan véglet, amelytől óvakodnod kell Az élet tele van kockázattal. De hidd el, aki nem kockáztat, annak csak az jut, ami megmarad.
  7. Találgatás – gondolkozás helyett
    Sokan túlságosan lusták, hogy utána nézzenek adatoknak, tényeknek, tapasztalatoknak. Előnyben részesítik, hogy olyan vélemények alapján cselekedjenek, amelyek barátainak, ismerőseinek találgatása vagy hasraütés eredményei.
  8. Rosszul megválasztott hivatás
    Senki sem képes olyan munkában sikeres lenni hosszú távon, amit nem szeret. Ebből adódóan olyan foglalkozást válassz, amelyet képes vagy teljes szívvel és lelkesen végezni. Ha jelenleg ez nem jellemző a jelenlegi foglalkozásodra, itt az ideje a váltásnak.

Ha a fentiek némelyike jellemző Rád, végezz önismereti munkát, amelynek segítségével nézőpontot lehet váltanod. Ha ehhez nincs elég tudásod vagy erőd, akkor pedig keress meg, mert ebben tudok segíteni.

Normális az, aki időnként vált?

Normális az, aki időnként vált?

Nem is olyan régen különcöknek tekintették azokat, akik önként pályát változtattak.
Akkoriban az alkalmazkodási készség hiányával, szakmai hibákkal, hiányosságokkal vagy személyiségzavarral magyarázták a jelenséget. Sajnos ma is vannak, akik így gondolkodnak.

Szüleink egy szakmát választottak, majd szinte életük végéig azt a munkát végezték, nagyon sokan ugyanazon a munkahelyen. Mivel ők biztonságban érezték magukat, ezért csóválják a fejüket, ha meghallják, hogy gyermekük váltani szeretne. Hozzájuk csatlakoznak a rokonok és azok az emberek, akik rettegnek mindenféle változástól.

A fejlődéspszichológia szerint a felnőttkor bizonyos fázisában előreláthatóan bekövetkezik az a kor, amikor valaki a saját ura szeretne lenni. Ezt Boom periódusnak nevezik. (A rövidítés a Becaming One’s Own Man kifejezésből ered).
Tapasztalatom szerint ez a 30-40 év közötti időszakra esik, de mivel ez a párkapcsolatok megerősödésének, a gyerekvállalásnak, a „fészekrakásnak” az ideje is, csak jóval később, 45-49 éves korában érzi úgy az egyén, hogy egy változás szükséges.

De vajon mi a különbség azok között, akik pályát változtatnak, jönnek-mennek, és azok között, akik maradnak? Normális, aki pályájának elején, közepén vagy akár a végén is újra kezd, ha kell?

Egy vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze. Az egyikbe azok kerültek, akik benne voltak a pályaváltás folyamatában, a másikba pedig azok, akik ugyan szerettek volna pályát váltani, de továbbra is maradtak a régi szakmájuknál.
A kutatók azt állapították meg, hogy a pályaváltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzte meg, amikor a személy kételkedni kezdett önmagában, értelmetlennek érezte, amit csinál, hiányérzetet és elkeseredést élt meg. Veszélyeztetve érezte a többé-kevésbé pozitív képet magáról, ez vezetett oda, hogy meghozza a döntést: váltani fog.

A két csoport csak egy jelentős változó mentén különbözött egymástól, mégpedig abban, hogy a pályaváltók hajlandók és képesek voltak komoly kockázatot vállalni.

Vagyis a pályaváltás normális jelenség, még akkor is, ha sokunknak nem tetszik. Néha furcsának tűnik, ha valaki 90 fokos fordulattal folytatja az életét, de ettől még nem kell arra gyanakodni, hogy baj van a lelki egészségével!

Tanácsom, ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor nem kell szenvedned! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!

A pályaváltás 7 szabálya

A pályaváltás 7 szabálya

Nem is olyan egyszerű karriert váltani. A legtöbben tanácstalanok, csak húzzák-halasztják az időt, és tényleg pocsékul érzik magukat a munkahelyükön.

Minél előbb változtass a sorsodon, ne szenvedj többet. Íme a hét szabály, amit ha betartasz, nyugodt, boldog élet vár Rád.

1. Válassz bármilyen pályát, amit érdekesnek vagy vonzónak találsz!
Előtte azonban beszélj olyan emberekkel, akik szintén ezt a foglalkozást űzik, hogy megtudd, vajon tényleg olyan jó-e, mint amilyennek látszik.

2. Figyelj arra, hogy a karriermódosítás során bizonyos dolgaid a rengeteg változás közben is változatlanok maradjanak!
Magyarán, ne változtass meg mindent egyszerre ! De ha mégis egy nagy ugrással váltasz, akkor ne csodálkozz, mennyi minden változik meg. Ezzel szemben, a fokozatoság elvét betartva először megváltoztathatod tevékenységi területedet, később pedig a munkakörödet is, vagy fordítva.

3. Jobban teszed, ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, ahelyett, hogy az álláspiacon a jelenlegi legkeresettebb munkát választanád.

4. Az lesz számodra a legjobb munkahely, ahol kedvenc témádban a legszívesebben alkalmazott, konvertálható képességeidet és készségeidet használhatod, előnyös munkahelyi környezetben, az általad elvárt fizetésért és juttatásokért, az általad kitűzött célok felé haladva.

5. Minél több időt szánsz a választásra, annál jobban fogsz tudni dönteni.

6. Akár fiatal vagy, akár középkorú, nem baj, ha nem sikerül elsőre tökéletesen döntened. Rengeteg időd lesz még arra, hogy korrigáld a tévedést.

7. Élvezd a folyamatot, amennyire csak tudod. Minél jobban élvezed a pályamódosítást, annál biztosabb lehetsz abban, hogy helyesen cselekszel.

Bízom benne, hogy sikerül elgondolkodnod a fentieken, és bátorságot meríteni a pályaváltáshoz.

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.