Itt az év vége, mérd fel magad!

Itt az év vége, mérd fel magad!

Az önelemzés legalkalmasabb ideje az év vége. Az évenkénti elemzés megmutatja, hogy léptél-e előre, és ha igen, mekkorát. Mint tudjuk, az ember vagy halad, vagy helyben áll, vagy visszafelé csúszik.
A következő kérdések megválaszolásával megtudhatod, Te éppen hol tartasz. (Helyes, ha valakit megkérsz, hogy segítsen ellenőrizni a válaszokat. Jó, ha ez olyan valaki, aki nem engedi, hogy becsapd magad.)

Önelemzési kérdőív

  1. Elértem azt a célt, amit ebben az évben magam elé tűztem?
  2. Engedtem-e, hogy a halogatás szokása csökkentse hatékonyságomat, és ha igen, milyen mértékben.
  3. Javítottam-e személyiségemet, és ha igen, milyen módon?
  4. Elég kitartó voltam-e terveim kivitelezésében egészen a megvalósításig?
  5. Gyorsan és határozottan döntöttem minden esetben?
  6. Előfordult-e, hogy túl óvatos vagy túl könnyelmű voltam?
  7. Kellemes volt-e a munkatársaimmal való kapcsolatom vagy kellemetlen? Ha kellemetlen volt, részben vagy teljesen én voltam-e a hibás?
  8. Voltam-e mértéktelen valamilyen szokásomban?
  9. Viselkedésem a munkatársaimmal olyan volt-e, ami tiszteletet váltott ki bennük irányomban?
  10. Nekem való-e az a hivatás, amelyben tevékenykedem, és ha nem, miért?
  11. Követtem-e az időgazdálkodás szabályait?
  12. Jól gazdálkodtam a kiadásaimmal és a bevételeimmel?
  13. Mennyi időt pazaroltam nem kifizetődő erőfeszítésekre, amelyet hasznosabb dolgokra is fordíthattam volna?
  14. Hogyan alakíthatom át időgazdálkodásomat, és változtathatom meg szokásaimat úgy, hogy hatékonyabb legyek a következő évben?

Ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor ne szenvedj tovább! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!

Egészségügyi kizáró okok

Egészségügyi kizáró okok

Ma egy olyan dologról szeretnélek tájékoztatni, amiről nem szoktak beszélni, még karrier-tanácsadók sem, és bevallom, az én ügyfeleimnél is igen ritkán kerül szóba: ez pedig az, hogy szakmaválasztásnál vagy váltásnál meghatározó szerepe lehet az egészségednek is. Ugyanis nem csak a járművezetőknek kell egészségügyi vizsgálaton átesni, hanem számos olyan foglalkozás van, amelynek egészségügyi kizáró okai vannak.

Most nem a fizikai fogyatékossággal élőkről beszélek elsősorban, mert ők meglepően sok foglalkozást elláthatnak, hanem látszólag hétköznapi foglalkozásokról, amiről nem is hiszed, hogy mennyi kizáró ok, vagy veszély leselkedhet rád.
A nehézséget az okozza, hogy az első szakmaválasztásnál ugyan elküldik a fiatalt orvosi alkalmassági vizsgálatra, hiszen a szakiskolát nem is kezdhetik el enélkül, de a felnőtt sokszor ezzel nem számol.
Esetleg csak azzal, hogy fizikai munkánál kizáró tényezők, illetve veszélyforrások is lehetnek, (pl. balesetveszély, zajterhelés, vegyi anyagokkal való érintkezés, több műszak stb.) de a szellemi munkáknál ezt általában nem veszik figyelembe.
De nézzünk csak meg néhányat!

  1. A legtöbb szellemi munkánál használjuk a számítógépet. Ha valaki napi 4 óránál többet tölt a számítógép előtt, akkor készüljön arra, hogy jelentős stressz éri. Egyrészt ülve, hajlott testtartásban, egy zárt térben, egyhelyben dolgozik. Legnagyobb ellenségei a szem és hátfájás. Előbbit a monitor tartós használata, az utóbbit a helytelen ülőhelyzet biztosítja. A testtartásából való megterhelés miatt nyak-, fej- és hátfájás jelentkezhet, az elhízás is elég gyakori az ülőmunka miatt. És tartós stressznek van kitéve, aki napi 8 órán vagy még tovább számítógépes munkát végez. Nem csak a főnöke miatt, hanem az idegrendszere is károsodik.
  2. Érdemes arra is gondolni, hogy az életkorunk előrehaladtával talán már nem vagyunk annyira terhelhetők, mint húszéves korunkban. Hajlékonyságunk, mozgáskoordinációnk esetleg csökkent, látásunk általában romlik.
    Számos olyan foglalkozás van, ahol ún. kényszertesthelyzetekben kell a munkát végezni, még ha könnyű vagy közepesen nehéz fizikai munkának is minősítik. Ilyen például a lakberendező, a kertész, a fodrász, a kozmetikus-manikűrös, és minden olyan elfoglaltság, amely állatokkal, gyerekekkel vagy idősekkel foglalkozik.
  3. Személyes tapasztalatom, hogy 45 felett sokan gondolnak arra, hogy valamilyen segítő foglalkozásra váltanának. Ez lehet pszichológus, tréner, coach, tanácsadó, kineziológus, természetgyógyász, de ide tartozhat a gyógytornász is. Ezek és a hozzájuk hasonló foglalkozások jelentős érzelmi és intellektuális megterheléssel járnak. Meghatározó a jó egész­ségi állapot, az erős idegrendszer, az érzelmi terhelhetőség. Ugyanis nagy a kiégés veszélye.

Remélem, segítettem a fentiekkel. Inkább előbb számolj velük, mint később!

Normális az, aki időnként vált?

Normális az, aki időnként vált?

Nem is olyan régen különcöknek tekintették azokat, akik önként pályát változtattak.
Akkoriban az alkalmazkodási készség hiányával, szakmai hibákkal, hiányosságokkal vagy személyiségzavarral magyarázták a jelenséget. Sajnos ma is vannak, akik így gondolkodnak.

Szüleink egy szakmát választottak, majd szinte életük végéig azt a munkát végezték, nagyon sokan ugyanazon a munkahelyen. Mivel ők biztonságban érezték magukat, ezért csóválják a fejüket, ha meghallják, hogy gyermekük váltani szeretne. Hozzájuk csatlakoznak a rokonok és azok az emberek, akik rettegnek mindenféle változástól.

A fejlődéspszichológia szerint a felnőttkor bizonyos fázisában előreláthatóan bekövetkezik az a kor, amikor valaki a saját ura szeretne lenni. Ezt Boom periódusnak nevezik. (A rövidítés a Becaming One’s Own Man kifejezésből ered).
Tapasztalatom szerint ez a 30-40 év közötti időszakra esik, de mivel ez a párkapcsolatok megerősödésének, a gyerekvállalásnak, a „fészekrakásnak” az ideje is, csak jóval később, 45-49 éves korában érzi úgy az egyén, hogy egy változás szükséges.

De vajon mi a különbség azok között, akik pályát változtatnak, jönnek-mennek, és azok között, akik maradnak? Normális, aki pályájának elején, közepén vagy akár a végén is újra kezd, ha kell?

Egy vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze. Az egyikbe azok kerültek, akik benne voltak a pályaváltás folyamatában, a másikba pedig azok, akik ugyan szerettek volna pályát váltani, de továbbra is maradtak a régi szakmájuknál.
A kutatók azt állapították meg, hogy a pályaváltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzte meg, amikor a személy kételkedni kezdett önmagában, értelmetlennek érezte, amit csinál, hiányérzetet és elkeseredést élt meg. Veszélyeztetve érezte a többé-kevésbé pozitív képet magáról, ez vezetett oda, hogy meghozza a döntést: váltani fog.

A két csoport csak egy jelentős változó mentén különbözött egymástól, mégpedig abban, hogy a pályaváltók hajlandók és képesek voltak komoly kockázatot vállalni.

Vagyis a pályaváltás normális jelenség, még akkor is, ha sokunknak nem tetszik. Néha furcsának tűnik, ha valaki 90 fokos fordulattal folytatja az életét, de ettől még nem kell arra gyanakodni, hogy baj van a lelki egészségével!

Tanácsom, ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor nem kell szenvedned! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!

A pályaváltás 7 szabálya

A pályaváltás 7 szabálya

Nem is olyan egyszerű karriert váltani. A legtöbben tanácstalanok, csak húzzák-halasztják az időt, és tényleg pocsékul érzik magukat a munkahelyükön.

Minél előbb változtass a sorsodon, ne szenvedj többet. Íme a hét szabály, amit ha betartasz, nyugodt, boldog élet vár Rád.

1. Válassz bármilyen pályát, amit érdekesnek vagy vonzónak találsz!
Előtte azonban beszélj olyan emberekkel, akik szintén ezt a foglalkozást űzik, hogy megtudd, vajon tényleg olyan jó-e, mint amilyennek látszik.

2. Figyelj arra, hogy a karriermódosítás során bizonyos dolgaid a rengeteg változás közben is változatlanok maradjanak!
Magyarán, ne változtass meg mindent egyszerre ! De ha mégis egy nagy ugrással váltasz, akkor ne csodálkozz, mennyi minden változik meg. Ezzel szemben, a fokozatoság elvét betartva először megváltoztathatod tevékenységi területedet, később pedig a munkakörödet is, vagy fordítva.

3. Jobban teszed, ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, ahelyett, hogy az álláspiacon a jelenlegi legkeresettebb munkát választanád.

4. Az lesz számodra a legjobb munkahely, ahol kedvenc témádban a legszívesebben alkalmazott, konvertálható képességeidet és készségeidet használhatod, előnyös munkahelyi környezetben, az általad elvárt fizetésért és juttatásokért, az általad kitűzött célok felé haladva.

5. Minél több időt szánsz a választásra, annál jobban fogsz tudni dönteni.

6. Akár fiatal vagy, akár középkorú, nem baj, ha nem sikerül elsőre tökéletesen döntened. Rengeteg időd lesz még arra, hogy korrigáld a tévedést.

7. Élvezd a folyamatot, amennyire csak tudod. Minél jobban élvezed a pályamódosítást, annál biztosabb lehetsz abban, hogy helyesen cselekszel.

Bízom benne, hogy sikerül elgondolkodnod a fentieken, és bátorságot meríteni a pályaváltáshoz.

Ne agyalj! Cselekedj! 2. rész

Ne agyalj! Cselekedj! 2. rész

A múlt alkalommal arról olvashattál, hogy milyen módon lehetne jól választani egy pályamódosítás során. A megoldás az, hogy találkozz olyan emberekkel, akik már ezt csinálják, így nagy tapasztalattal rendelkeznek. Biztosan szívesen segítenek neked abban, hogy felismerd, ez a szakma neked való, vagy sem.
Mint a múltkor említettem, most jöjjön a második fokozat.

Ha már az elméletet tudod, akkor most jöjjön a gyakorlat! De hogyan is lehet ezt a gyakorlatot megcsinálni?

Például úgy, hogy élsz a shadowing módszerével, azaz árnyékként, vagyis megfigyelőként veszel részt egy-egy neked tetsző vállalkozás, kereskedés, iroda, üzem stb. munkájában, ahova egy-két órára bemehetsz, és közelről látod, hogy mit is és hogyan csinálnak. Természetesen itt is fontosak az emberi kapcsolatok, az ismerőseid, vagy az ő ajánlásaik.

Vagy tudnál önkénteskedni egy neked tetsző szervezetnél, amely munkája, tevékenysége számodra szimpatikus. Például, ha szeretnél egy kutyapanziót működtetni, akkor látogass meg néhány kutyamenhelyet, vagy vidd el a kutyádat pár napra egy panzióba. Vagy ha fiatalabb korodban volt egy hobbid, amit félbehagytál, iratkozz be egy erre épülő új tanfolyamra, ahol a szakmán kívül érdekes emberekkel is megismerkedhetsz.

Ezekben a módszerekben az a jó, hogy csupán néhány apró és veszélytelen lépést teszel csak meg, amely azonban nagy eredményekhez vezethet. Ugyanis minden egyes tapasztalattal többet tudsz meg a szóba jöhető foglalkozásról, így magabiztosabbá válsz a döntésedben és a jövődben. Így könnyen kiiktathatod a beléd kódolt félelmet.
Aztán ha valamelyik szakma nem tetszik vagy nem jó, folytasd a következő, szóba jöhető foglalkozással.

Ne agyalj, cselekedj! Most!

Ne agyalj, cselekedj! Most!

Nem tudom, mennyire nyugtat az meg, hogy nem vagy egyedül a világban azzal a problémáddal, hogy foglalkozást válts. Több százmillió ember van hasonló cipőben, aki szintén nem tudja, mit csináljon.
Szakemberek hada foglalkozik ezzel a témával, mert ez csak 10-15 éve lett ennyire fontos a világ fejlett társadalmaiban. Jómagam is sokat olvasok külföldi szakcikkeket és könyveket, és ezekből hadd mutassak be két zseniális ötletet.

A kiinduló pont az a kb. négy-öt foglalkozás legyen, amit szóba jöhet, mert például megvannak a hozzávaló kompetenciáid, vagy gyerekkorod óta izgat valamilyen szakma, és/vagy látsz benne a jövőre vonatkoztatva fantáziát stb.

A szakemberek – köztük én is – azt tanácsolják, ne agyalással, hanem cselekvéssel válasszuk ki a nekünk valót.

 Két fokozatot ajánlok, most az elsőről írok. Az első viszonylag a legegyszerűbb, bár tudom, hogy vannak olyan emberek is, akik nehezen kérnek segítséget. Ennek lényege, hogy olyan emberekkel találkozz, illetve beszélgess, akik számodra érdekes foglalkozást űznek. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy ne a jól ismert embereket kérdezd, mondjuk a barátaidat, a munkatársaidat, a rokonaidat, hanem lépj ki a komfortzónádból és találkozz olyan emberekkel, akikkel még soha nem beszélgettél!

 Azaz keress egy másik referencia csoportot, akiknek a munkatapasztalata és a mindennapi élete különbözik a tiedtől. Hogy hol lehet ilyeneket találni? Szerintem nagyon könnyű. Ott a Facebook. Számos szakmai és hobbicsoport van rajta. Csatlakozz néhányhoz, és kezdd el az ismerkedést néhány emberrel. Először csak írásban, majd később telefonos vagy messengeres beszélgetésbe is átválthattok.

 Aztán kifejezetten sokat tanulhatsz az olyan emberektől is, akik hasonló pályamódosításon vannak túl, mint amit te tervezel. Ezek a beszélgetések közelebb visznek majd ahhoz, hogy megértsd milyen is a pályamódosítás a valóságban, annak minden örömével és gyötrelemével együtt.

A pályamódosításról szóló tanulmányok szerint a legtöbb ember inkább személyes kapcsolatokon, semmint hivatalos csatornákon keresztül talál új állást. Ebből mi következik?
Ha karriert szeretnél váltani, egy új kapcsolati hálót kell vagy érdemes kialakítanod!

A következő alkalommal az egy lépcsőfokkal nehezebb jön majd.

 

 

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.