Mi okozhatja a sikertelenséget?

Mi okozhatja a sikertelenséget?

A legtöbb ember sikertelen, vagy legalábbis sikertelennek érzi magát. Valószínűleg Te nem tartozol közéjük, mert akkor nem olvasnád ezt a bejegyzést. Te tudást és ismereteket szeretnél kapni tőlem.
De azért valljuk be, vannak olyan helyzetek, munkahelyek és célok, amik kudarcra vannak ítélve.
Hogy biztosan nyertesként éld az életedet, végezd a munkádat, hogy egyensúlyba tudd hozni a munkát és a magánéletedet, olvasd el, bizonyos esetekben mi lehet a sikertelenséged oka.

  1. Az ambíció hiánya, hogy kiemelkedj a középszerűségből.
    Még az is lehet, hogy korábban tele voltál tervekkel, jó elképzelésekkel, és talán még eredményeket is értél el, de mára lelohadt ez a hozzáállásod. Nagy valószínűséggel a kiégés állapotába kerültél, és az első teendő ilyenkor, hogy pihenj, töltődj fel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor lesz reményed a sikerre.
  2. Megfelelő képzettség hiánya
    Ahhoz, hogy valaki megfelelő képzettséget és műveltséget szerezzen, nemcsak egyetemi diplomára van  szüksége. A műveltség nem annyira az ismeretek halmaza, mint hatékonyan és szívósan alkalmazott tudás.  Az emberek nem azért kapják a fizetésüket, mert ismeretekkel rendelkeznek, hanem azért, amit az ismereteikkel képesek kezdeni.
  3. Halogatás
    Ez a sikertelenség egyik leggyakoribb oka. Sokan azért éljük le sikertelenként az életünket, mert a „megfelelő időre” várunk. Ne várj! Az idő sosem lesz „pontosan megfelelő”. Kezdd ott, ahol vagy, bármilyen eszközök is álljanak a rendelkezésedre. Miközben haladsz, majd úgyis találsz jobb eszközöket.
  4. A kitartás hiánya
    A legtöbben, bármibe is fogunk, jó „startolók”, de rossz „finiselők” vagyunk. Mi több, hajlamosak vagyunk feladni a vereség első jelére. De semmi sem helyettesítheti a kitartást. Hidd el, a kudarc nem képes legyőzni a kitartást.
  5. A döntési készség hiánya
    A sikeres emberek gyorsan jutnak döntésre. A sikertelenek képtelenek dönteni, vagy ha döntenek, ezt lassan teszik és döntésüket gyakran és gyorsan változtatják.  A határozatlanság és a halogatás – ikertestvérek. Öld meg mind a kettőt, mielőtt kudarcra ítélnének!
  6. Túlzott óvatosság
    A túlzott óvatosság ugyanolyan rossz, mint az óvatlanság. Mindkettő olyan véglet, amelytől óvakodnod kell Az élet tele van kockázattal. De hidd el, aki nem kockáztat, annak csak az jut, ami megmarad.
  7. Találgatás – gondolkozás helyett
    Sokan túlságosan lusták, hogy utána nézzenek adatoknak, tényeknek, tapasztalatoknak. Előnyben részesítik, hogy olyan vélemények alapján cselekedjenek, amelyek barátainak, ismerőseinek találgatása vagy hasraütés eredményei.
  8. Rosszul megválasztott hivatás
    Senki sem képes olyan munkában sikeres lenni hosszú távon, amit nem szeret. Ebből adódóan olyan foglalkozást válassz, amelyet képes vagy teljes szívvel és lelkesen végezni. Ha jelenleg ez nem jellemző a jelenlegi foglalkozásodra, itt az ideje a váltásnak.

Ha a fentiek némelyike jellemző Rád, végezz önismereti munkát, amelynek segítségével nézőpontot lehet váltanod. Ha ehhez nincs elég tudásod vagy erőd, akkor pedig keress meg, mert ebben tudok segíteni.

Normális az, aki időnként vált?

Normális az, aki időnként vált?

Nem is olyan régen különcöknek tekintették azokat, akik önként pályát változtattak.
Akkoriban az alkalmazkodási készség hiányával, szakmai hibákkal, hiányosságokkal vagy személyiségzavarral magyarázták a jelenséget. Sajnos ma is vannak, akik így gondolkodnak.

Szüleink egy szakmát választottak, majd szinte életük végéig azt a munkát végezték, nagyon sokan ugyanazon a munkahelyen. Mivel ők biztonságban érezték magukat, ezért csóválják a fejüket, ha meghallják, hogy gyermekük váltani szeretne. Hozzájuk csatlakoznak a rokonok és azok az emberek, akik rettegnek mindenféle változástól.

A fejlődéspszichológia szerint a felnőttkor bizonyos fázisában előreláthatóan bekövetkezik az a kor, amikor valaki a saját ura szeretne lenni. Ezt Boom periódusnak nevezik. (A rövidítés a Becaming One’s Own Man kifejezésből ered).
Tapasztalatom szerint ez a 30-40 év közötti időszakra esik, de mivel ez a párkapcsolatok megerősödésének, a gyerekvállalásnak, a „fészekrakásnak” az ideje is, csak jóval később, 45-49 éves korában érzi úgy az egyén, hogy egy változás szükséges.

De vajon mi a különbség azok között, akik pályát változtatnak, jönnek-mennek, és azok között, akik maradnak? Normális, aki pályájának elején, közepén vagy akár a végén is újra kezd, ha kell?

Egy vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze. Az egyikbe azok kerültek, akik benne voltak a pályaváltás folyamatában, a másikba pedig azok, akik ugyan szerettek volna pályát váltani, de továbbra is maradtak a régi szakmájuknál.
A kutatók azt állapították meg, hogy a pályaváltást egy intenzív önvizsgálati szakasz előzte meg, amikor a személy kételkedni kezdett önmagában, értelmetlennek érezte, amit csinál, hiányérzetet és elkeseredést élt meg. Veszélyeztetve érezte a többé-kevésbé pozitív képet magáról, ez vezetett oda, hogy meghozza a döntést: váltani fog.

A két csoport csak egy jelentős változó mentén különbözött egymástól, mégpedig abban, hogy a pályaváltók hajlandók és képesek voltak komoly kockázatot vállalni.

Vagyis a pályaváltás normális jelenség, még akkor is, ha sokunknak nem tetszik. Néha furcsának tűnik, ha valaki 90 fokos fordulattal folytatja az életét, de ettől még nem kell arra gyanakodni, hogy baj van a lelki egészségével!

Tanácsom, ha nem vagy elégedett az életeddel, akkor nem kell szenvedned! Válts perspektívát, válts, hogy valóra váltsd!

A pályaváltás 7 szabálya

A pályaváltás 7 szabálya

Nem is olyan egyszerű karriert váltani. A legtöbben tanácstalanok, csak húzzák-halasztják az időt, és tényleg pocsékul érzik magukat a munkahelyükön.

Minél előbb változtass a sorsodon, ne szenvedj többet. Íme a hét szabály, amit ha betartasz, nyugodt, boldog élet vár Rád.

1. Válassz bármilyen pályát, amit érdekesnek vagy vonzónak találsz!
Előtte azonban beszélj olyan emberekkel, akik szintén ezt a foglalkozást űzik, hogy megtudd, vajon tényleg olyan jó-e, mint amilyennek látszik.

2. Figyelj arra, hogy a karriermódosítás során bizonyos dolgaid a rengeteg változás közben is változatlanok maradjanak!
Magyarán, ne változtass meg mindent egyszerre ! De ha mégis egy nagy ugrással váltasz, akkor ne csodálkozz, mennyi minden változik meg. Ezzel szemben, a fokozatoság elvét betartva először megváltoztathatod tevékenységi területedet, később pedig a munkakörödet is, vagy fordítva.

3. Jobban teszed, ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, ahelyett, hogy az álláspiacon a jelenlegi legkeresettebb munkát választanád.

4. Az lesz számodra a legjobb munkahely, ahol kedvenc témádban a legszívesebben alkalmazott, konvertálható képességeidet és készségeidet használhatod, előnyös munkahelyi környezetben, az általad elvárt fizetésért és juttatásokért, az általad kitűzött célok felé haladva.

5. Minél több időt szánsz a választásra, annál jobban fogsz tudni dönteni.

6. Akár fiatal vagy, akár középkorú, nem baj, ha nem sikerül elsőre tökéletesen döntened. Rengeteg időd lesz még arra, hogy korrigáld a tévedést.

7. Élvezd a folyamatot, amennyire csak tudod. Minél jobban élvezed a pályamódosítást, annál biztosabb lehetsz abban, hogy helyesen cselekszel.

Bízom benne, hogy sikerül elgondolkodnod a fentieken, és bátorságot meríteni a pályaváltáshoz.

Ne agyalj! Cselekedj! 2. rész

Ne agyalj! Cselekedj! 2. rész

A múlt alkalommal arról olvashattál, hogy milyen módon lehetne jól választani egy pályamódosítás során. A megoldás az, hogy találkozz olyan emberekkel, akik már ezt csinálják, így nagy tapasztalattal rendelkeznek. Biztosan szívesen segítenek neked abban, hogy felismerd, ez a szakma neked való, vagy sem.
Mint a múltkor említettem, most jöjjön a második fokozat.

Ha már az elméletet tudod, akkor most jöjjön a gyakorlat! De hogyan is lehet ezt a gyakorlatot megcsinálni?

Például úgy, hogy élsz a shadowing módszerével, azaz árnyékként, vagyis megfigyelőként veszel részt egy-egy neked tetsző vállalkozás, kereskedés, iroda, üzem stb. munkájában, ahova egy-két órára bemehetsz, és közelről látod, hogy mit is és hogyan csinálnak. Természetesen itt is fontosak az emberi kapcsolatok, az ismerőseid, vagy az ő ajánlásaik.

Vagy tudnál önkénteskedni egy neked tetsző szervezetnél, amely munkája, tevékenysége számodra szimpatikus. Például, ha szeretnél egy kutyapanziót működtetni, akkor látogass meg néhány kutyamenhelyet, vagy vidd el a kutyádat pár napra egy panzióba. Vagy ha fiatalabb korodban volt egy hobbid, amit félbehagytál, iratkozz be egy erre épülő új tanfolyamra, ahol a szakmán kívül érdekes emberekkel is megismerkedhetsz.

Ezekben a módszerekben az a jó, hogy csupán néhány apró és veszélytelen lépést teszel csak meg, amely azonban nagy eredményekhez vezethet. Ugyanis minden egyes tapasztalattal többet tudsz meg a szóba jöhető foglalkozásról, így magabiztosabbá válsz a döntésedben és a jövődben. Így könnyen kiiktathatod a beléd kódolt félelmet.
Aztán ha valamelyik szakma nem tetszik vagy nem jó, folytasd a következő, szóba jöhető foglalkozással.

Ne agyalj, cselekedj! Most!

Ne agyalj, cselekedj! Most!

Nem tudom, mennyire nyugtat az meg, hogy nem vagy egyedül a világban azzal a problémáddal, hogy foglalkozást válts. Több százmillió ember van hasonló cipőben, aki szintén nem tudja, mit csináljon.
Szakemberek hada foglalkozik ezzel a témával, mert ez csak 10-15 éve lett ennyire fontos a világ fejlett társadalmaiban. Jómagam is sokat olvasok külföldi szakcikkeket és könyveket, és ezekből hadd mutassak be két zseniális ötletet.

A kiinduló pont az a kb. négy-öt foglalkozás legyen, amit szóba jöhet, mert például megvannak a hozzávaló kompetenciáid, vagy gyerekkorod óta izgat valamilyen szakma, és/vagy látsz benne a jövőre vonatkoztatva fantáziát stb.

A szakemberek – köztük én is – azt tanácsolják, ne agyalással, hanem cselekvéssel válasszuk ki a nekünk valót.

 Két fokozatot ajánlok, most az elsőről írok. Az első viszonylag a legegyszerűbb, bár tudom, hogy vannak olyan emberek is, akik nehezen kérnek segítséget. Ennek lényege, hogy olyan emberekkel találkozz, illetve beszélgess, akik számodra érdekes foglalkozást űznek. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy ne a jól ismert embereket kérdezd, mondjuk a barátaidat, a munkatársaidat, a rokonaidat, hanem lépj ki a komfortzónádból és találkozz olyan emberekkel, akikkel még soha nem beszélgettél!

 Azaz keress egy másik referencia csoportot, akiknek a munkatapasztalata és a mindennapi élete különbözik a tiedtől. Hogy hol lehet ilyeneket találni? Szerintem nagyon könnyű. Ott a Facebook. Számos szakmai és hobbicsoport van rajta. Csatlakozz néhányhoz, és kezdd el az ismerkedést néhány emberrel. Először csak írásban, majd később telefonos vagy messengeres beszélgetésbe is átválthattok.

 Aztán kifejezetten sokat tanulhatsz az olyan emberektől is, akik hasonló pályamódosításon vannak túl, mint amit te tervezel. Ezek a beszélgetések közelebb visznek majd ahhoz, hogy megértsd milyen is a pályamódosítás a valóságban, annak minden örömével és gyötrelemével együtt.

A pályamódosításról szóló tanulmányok szerint a legtöbb ember inkább személyes kapcsolatokon, semmint hivatalos csatornákon keresztül talál új állást. Ebből mi következik?
Ha karriert szeretnél váltani, egy új kapcsolati hálót kell vagy érdemes kialakítanod!

A következő alkalommal az egy lépcsőfokkal nehezebb jön majd.

 

 

Az állásinterjún elkövethető 10 hiba

Az állásinterjún elkövethető 10 hiba

Nézzük, mit kell tennünk egy állásinterjún. Pontosabban, mire figyeljünk, hogy el ne kövessük a 10 legnagyobb hibát. Ugyanis ezek vészesen csökkentik esélyeinket.

 

  1. Csak a nagyvállalatokhoz nyújtunk be pályázatokat (például a legnagyobb hazai cégekhez).
  2. Kizárólag önmagunkra támaszkodunk, senkitől nem kérünk segítséget.
  3. Nem készülünk fel azzal a céggel kapcsolatban, ahová interjúra hívtak.
  4. Hagyjuk, hogy a HR-részleg interjúztasson (holott az ő alapvető feladatuk az, hogy okot keressenek a KIZÁRÁSUNKRA).
  5. Nem törődünk az időkorlátokkal, és visszaélünk a bizalommal.
  6. Megengedjük, hogy az állásinterjú során csak az önéletrajzunkról legyen szó.
  7. Főleg magunkról beszélünk és arról, milyen előnyökkel jár számunkra, ha megkapjuk az állást.
  8. Nem támasztjuk alá példákkal, milyen tudással rendelkezünk.
  9. Alázatosan kuncsorgunk állásért, és azt reméljük, kapunk valamilyen munkát – bármilyet.
  10. Az interjú után nem küldünk köszönő levelet.

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.